Jogosan esik rosszul, hogy a tesóm elvárná, hogy ő kapjon lakást helyettem csak azért, mert gyerekei vannak? Szerintetek beszélnem kéne a szüleinkkel, elmondani a véleményemet?

Igen, tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy lakást kapnék, és hogy másnak ezért sokszor egész életében dolgoznia kell, és csak hitelekkel engedheti meg magának. Nem hisztizek, nem szeretnék kioktatást/okoskodást/ "húzzál dolgozni és élj meg magad" típusú kommenteket. Aki csak rosszindulatú szeretne lenni, kérem ne tegye.

Úgy volt, hogy kapok egy lakást, mert a szüleimnek anyagilag belefér, és mivel Budapesten fogok tanulni, ott is képzelem el a jövőmet, sokkal jobban megéri, mint albérletet fizetni, máshoz alkalmazkodni, stb. Viszont a nővéremtől válik a férje, és azt akarja, hogy azt a pénzt, amit a szüleim nekem szántak, ő kapja meg. Mert a ház a férjéé, neki nincsen semmije és hogy hova menjen két gyerekkel. Csakhogy anno ő is kapott egy szintén elég nagy összeget, viszont ő nem lakást akart, hanem egy jó autót, és arra költötte, meg utazott belőle (akkor már együtt volt a férjével, hozzáköltözött). Tehát elherdálta, ha úgy tetszik, merthogy tudott hol lakni és nagyon szerelmes volt, nem gondolta, hogy egyszer koppanni fog. Viszont most ez lett, és kétségbe van esve, hogyan tovább. Szerinte nekem nem kell lakás, mert fiatal vagyok, tanuljak és dolgozzak érte, de ő két gyerek mellett mégis hogy tegyen félre egy lakásravalót. Ezeket nem nekem mondta, hanem a szüleinknek, ők ezen eléggé kiakadtak, meg volt veszekedés is, hogy ő is anya, van két gyereke, mégis hogy gondolja, hogy ekkora különbséget tegyenek közöttünk. Szóval ők azért átlátják ezt, de félek, hogyha sokáig mondogatja, megesik rajta a szívük. Pl. ide is simán költözhetnének amúgy, mert megüresedik az én szobám, itt van az ő szobája is, és van egy vendégszobánk, tehát lenne 3 emberre 3 üres szoba.