Hogyan lehet azt elfogadni, beletörődni, hogy 30évesen cukorbeteg lettem?

Bocsi ha hülye a kérdés, de az 1-es típusú, inzulinos nem gyerekkorban jön ki?

A felnőttkori pedig 2-es, azaz gyógyszerrel jól karban tartható. Vagy rosszul tudom?

11-es kérdező: vannak olyan 2es típusú cukorbetegek, akiket rögtön inzulinra állítanak, ők ún. inzulndependens cukorbetegek. lehet, hogy már alig vagy egyáltalán nincs inzulintermelésük.

másképp fejlődik ki a két kórkép (az 1-es és a 2-es). de amgy a végeredmény szempontjából mindegy, ha lőni kell, lőni kell, és kész.

inkább hipochonder vagy, már ne is haragudj. egy hólyaggyulladás nem feltétlen jár együtt a fájdalmas vizeléssel, pláne nem vesefájdalommal...

menjél be egy patikába és méress vércukrot ha nem bírod ki a laborig

azért mert csak azért mert most épp gyakrabban kell pisilned, már rögtön diagnosztizáltad mgad mint cukorbeteg, amit úgy állítasz be, mit ha ép azt tudtad volna meg, hogy áttétes rékos vagy...

a gyakori vizelési inger sokkal gyakrabban vmi húgyuti fertőzés következmlénye (és nem, nem kell hogy feltétlenül fájjon, csípjen stb),mint a cukorbetegségé!!! Menjél el egy vérvétlere és slussz! Ráadásul a cukorbetegség pláne nem érdemel ekkora drámát,mint amit te csinálsz belőle...nyaraljál szépen, ez nem sűrgösségi eset. Ha hazamnetél kérjél beutalót laborba,de addigra jó eséllyel már rég nem lesz semmi bajod

Minden ember pisil ilyen gyakran... vagy nem? :) Én nem voltam cukros, és akkor is sokat pisiltem. hagyjuk már, hoyg te majd ebből diagnosztizálod magad.

Egyébként én 6-7 litert ittam meg, és tök normálisnak tartottam, nem is mentem orvoshoz. Egyéb tünetek miatt derült ki hogy beteg vagyok.

Gyógyszert kaptam, és elkezdtem paleózni. (én linkeltem neked)

Most már csak minimális dózist szedek a gyógyszerből, és teljesen jól vagyok. 1,5-2 litert iszok, és igen 2-3 óránként pisilek, mint oly sok nő ezen a bolygón. Ami tök normális.

Sőt, a pszichésen rástresszelsz, persze hogy pisilned kell! bakker, a stressz is vizelési ingert vált ki.

Nekem minden tünet ott volt, mégis tettem rá magasról hogy cukros vagyok. Nem volt hozzá gógyim hogy felismerjem a bajt. És jééé, élek.

És most sem akarom a gyógyszert, de a paleolit táplálkozás segít. (már megvolt az időpontom mikor megyek a kórházba hogy inzulinra állítsanak. Gondoltam, már mindegy, el nem ronthatom magam jobban, kipróbálok valamit... és bejött) :)

Nem kell ebben akkora drámát látni és sajnálni magad, inkább keresd meg hogyan védhetnéd ki. (életmódváltás!!!)

Más meg dialízisre jár, vagy rákos... egy cukorbeteg ezzel szemben teljesen normális, hétköznapi életet élhet.

A kajakívánásról meg annyit, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a kenyér meg a csoki. MOndjuk ott a kislányod! legalább érte lépj már túl ezeken a jelentéktelen dolgokon.

Ilyenkor nem magadat kell siratni, hanem keresni a megoldásokat, hogy a lányod egy egészséges anya mellett nőhessen fel!

Lehet lepontozni, de lehet gondolkodni is!