Úgy érzem, betegségemből egyetlen kiút a gyógyszeres kezelés (antidepresszáns). Nektek mi a véleményetek?

Ilyen szerektől el is hiszem, hogy rettegsz, én amondó vagyok, ezeket a súlyos mellékhatásokkal járó, akár maradandó agyi elváltozást is okozni képes szereket csak akkor szedd, ha tényleg ez az egyetlen út, és mérlegelve az előnyöket és hátrányokat az előnyök felé billen a mérleg nyelve.

De akkor is keress fel magánrendelésben egy megbízható pszichiátert, mert a kórházi kóklerek csak mechanikusan irogatják fel a szereket. Enyhe problémákra a Zoloftot/Sertralint, súlyosabbakra Cipralexet vagy Venlafaxint, még súlyosabbakra meg valami olyat, amitől egész nap be is kábul az ember, és félzombiként élheti az életét. Holott lehet, hogy nem is a szerotoninrendszerrel van a bibi.

Én azt javaslom, mielőtt önként szétbombáztanád az agyadat mindenféle kétes kemikáliákkal, azért csinálj végig egy pszichoterápiát.

Persze, hogy úgy érzed, hogy nincs kiút, egy depressziós nem fogja azt érezni, hogy na, ebből tök könnyen kilábalok. De ettől, hogy te így érzed, ez még nem jelenti azt, hogy úgy is lesz.

Keress fel egy pszichológust (magánrendelésen, nehogy valami kórházi némberhez menj!), mondd el neki a panaszaidat, és hogy ezen szeretnél túljutni. Nem veszíthetsz semmit, a pszichológus kezelésének a gyógyszerekkel ellentétben nincs mellékhatása, ellenben sokszor hatékonyabb mindenféle gyógyszernél.

Én 7 évig voltam krónikusan depressziós, egyik pirula sem segített igazán, némelyiknek olyan (mellék)hatásai voltak, hogy arról kész thrillert lehetett volna írni, amelyik hatott, annak is több volt a hátránya, mint az előnye. Sőt, volt, amitől maradandó károsodást is szenvedtem. Szerencsére nem komoly, és még időben eszméltem, szóval ettől még simán élhetek teljes életet.

Végül aztán a pszichoterápia, kiegészítve egy éven át egy Coaxil nevű antidepresszánssal (ami nem divatos, de nálam nagyon bevált, és nem is voltak mellékhatásai, és 1 év elteltével el is hagyhattam), meg alkalmanként 1-2 szem Valeriánával, segített, és most már gyógyultnak lehet mondani.

Csak tessék megnyugodni :D

Így nem élet, az élet. Mindenkivel történnek rossz dolgok, de tudni kell ezeket kezelni, és túllépni rajtuk. Ezt csakis te tudod megoldani. A gyógyszerek nem oldják meg a problémákat, csak segítenek elviselni őket. Ez így egy ördögi kör lesz. Vess véget neki minél hamarabb! A történetedből itélve, elég fiatal lehetsz, gondolom a húszas éveidben jársz. Előtted az élet. Nem kéne elszalasztanod. Javasolnám, ha van valami zöld terület a környékeden, akár egy park, egy mező, egy rét vagy bármi, ülj le oda egy kicsit. Csukd be a szemed, hallgasd a természetet, érezd az illatokat, nézd az állatokat, rovarokat. Gondolkozz el azon, mi értelme élni. Mennyi minden van előtted, és mennyi mindentől akarod magad megfosztani. Mennyi lehetőség és mennyi boldog pillanat áll előtted. Ne akard ezeket elvenni magadtól. Hallgass a testedre, nem hiába jelez neked, hogy valami nem oké. Szeresd magad, hisz más is szeret, és az sem véletlen.

Én csak ennyit tudok neked mondani. Ismerd fel a hibát, és küszöböld ki. Esetleg egy pszichológust felkereshetsz, aki meghallgat, és tud téged támogatni. Antidepresszáns helyett pedig ott a sok nyugtató gyógytea, amiket korlát nélkül iszogathatsz, mert még egészségesek is. Kitartást, hajrá! :)