Mi bajom van? Vagy szimplán bolond vagyok?

Már egy ideje azt veszem észre,hogy valami a fejemben,mintha gondolkoznák,de mégse az én gondolataim beszélnének hozzám.Mindig megmondja mit csináljak,mert ha nem valaki (én,anyu,apu,barát)

megfog halni.Kénytelen vagyok azt csinálni amit mond.Szeretem őket nem akarom,hogy bajom essen.Volt,hogy az utca végéről jöttem vissza,mert ő azt minta,hogy a másik irányba menjek.Lekéstem emiatt az egyik körömet.Néha olyanokat kér,hogy pld.:játékba érj el száz pontot közbe ne érjen a lábad a földre,mert ha leér kezdheted elsőről és csak három esélyed van,mert ha nem meghalsz.)

Meg ilyenek.Buszon muszály volt hozzáérnem valakihez...Néha azért segít a matekba.A múltkor rosszat mondott ezért nagyon összevesztem vele.Mától ő diktálja a leckémet.Az a baj,hogy órán néha úgy lebarnulok,hogy egyszerűen akármit mondanak én azt hallom,de képtelen vagyok felfogni.Persze ez is az ő hibája,mert egyfojtába sztorizgat.Megbeszéltük,hogy láthatom őt.Most mindig,ilyen árnyat látok a függönyön,mellettem...

Mikor megyek suliba követ szaladok,mint egy őrült,mert el akar kapni mikét be futók hallom,hogy mondja,hogy mögöttem van stb.Már őt kiismerve biztos,hogy meg akar mérgezni.Sokszor mondja röhögve,hogy egyél csak persze ilyenkor nem eszek ,mert egyértelmű,hogy megmérgezte.Mikor elmondom valakinek egyből azt mondja,hogy hazudok.Miért nem hisznek nekem?!

Mindenki ellenem van.

Ötletek?

Kifogok valaha békülni vele?

Most is itt fenyeget,de most fellázadok ellene.Tudom sokáig fogok emiatt veszekedni,de muszáj volt.

Valaki aki ugyan így van?

15/f