Hazánkban miért ilyen nagy az elhízás aránya?

Egyrészt a kultúránkban keresendő az oka: zsíros, olajos, szaftos ételek; "degeszre evés" rendszeressége; kínálgatás, tukmálás ("egyél- egyél!").

Másrészt, létezik az úgynevezett szegénységi elhízás. Ilyenkor van mit enni a családban, de többnyire fehérlisztes, olcsó ételek.

Nem kerül sok gyümölcs, zöldség, vagy jó minőségű hús az asztalra.

Harmadrészt pedig, kevés középkorú és idős sportol rendszeresen.

Mert az embereknek vagy nincs pénze kajára, és olcsó szénhidrátokkal meg zsírral pótolja azt, amit nem tudnak megvenni. És sokat is esznek belőle, mert fel vannak rá készülve, hogy ki tudja mikor lesznek annyira szegények, hogy ennyit sem ehetnek. Van aztán van a másik eset, akik szegények voltak, és most gazdagok, rengeteg kaját vehetnek, de emlékeznek rá, hogy milyen volt szegénynek lenni, ezért most megvesznek minden kaját, amit akkor nem tudtak.

Ehhez persze társul az a nevelés, vagy inkább társadalmi berögződés, hogy az étel a legeslegfontosabb, arra kell mindig költeni a pénzt, a kaja az, amiből mindig annyit kell venni, amennyit csak tudunk, akkor is, ha az túl sok.

Vannak más szegény országok is, ahol az evés nem játszik ennyire fontos szerepet, és a szegényebbek is törekednek a minőségre, amennyire tudnak, nem csak a mennyiségre. Vagy ha egy éhező ember gazdag lesz, vagy lesz valamennyi pénze, akkor abból is csak annyi kaját vesz, amennyire szüksége van, vagy a túlevés legfeljebb csak pár hónapig, évig tart nála, aztán megunja. De nálunk nem ez a szemlélet terjedt el.