Pánikbetegség okozhat ilyet? Eléggé félek.

Első dolog, hogy higgy az orvosoknak, betegség diagnózisban általában tényleg jók, sok mindent láttak már. Ha ennyi vizsgálatot megcsináltak és nem találtak semmit, akkor nem lehet komolyabb baj. Amikor rád jön egy ilyen roham, akkor kicsit így kívülről próbáld átgondolni: megvizsgáltak, nincs nagy baj, elengedem, max. elájulok azt stabil oldalfekvésbe tesz valaki, utána felkelek.

Az egyáltalán nem biztos, hogy nincs valami enyhébb kiváltó "trigger problémád", amit túlgörcsölsz. Lehet, tényleg szédülsz kicsit, aminek ezer enyhe oka lehet, vagy ilyesmi.

Mostanában amúgy én is eléggé tropán vagyok, nagyon rosszul alszom, egész nap fáradt, kiégett vagyok, negatív gondolataim vannak, betegségeket vizionálok, ilyesmi.

Az idegrendszeri fáradtság nagyon szemét dolog és akkor tud leginkább jelentkezni, amikor azt hiszed, hogy "hú, kialudtam magam, mert megvolt a 10 óra alvás", aha, csak milyen minőségben?

Szóval ez is egy elég gyakori trigger.

Amikor életem első pánikrohama tört rám, az pont egy olyan időszakban történt, amikor azt hittem, minden flottul megy, de igazából tudat alatt több dolgon is stresszeltem. Az egyetem teljesen kikészített az évek során, csak nem vettem észre (később több évfolyamtársamról megtudtam, hogy pánikbeteg lett).

A tüneteidhez visszakanyarodva szédülni én is szoktam, néha olyan, mintha mindjárt összeesnék, de ennyire durván bem nem szoktam a fejem érezni, nekem a végtagjaim zsibbadnak, a testemet többször járja át az a bizonyos,, zsiger érzés", azt hiszem így mondják. Tipikus pánik a tiéd is, engem is vizsgálgattak, szív uh, ekg, holter ekg, vérvétel, pajzsmirigy, minden oké. Nálad úgy látszik inkább a fejed készül ki :D

Nekem is hasonló tüneteim szoktak lenni. Én is arra tippelek, hogy van néhány bagatell betegség (pl. reflux, izomfájdalmak), amik kellemetlen tüneteket okoznak és amikre ráparázok, így végül komplett pánikroham lesz belőlük.

Voltam vizsgálatokon, csak sajnos sokat olvasok olyanokról is, hogy orvosok félrediagnosztizálnak betegeket, ill. családban is volt ilyen, ezért még abban sem mindig bízom, ha orvos azt mondja, nincs bajom. Volt hogy elmentem egy másik orvoshoz magánba, hogy másodvéleményt kérjek a leleteimről (van rajtuk eltérés, de semmi vészes, amin izgulni kéne).

Pszichiáterem szerint a legtöbb orvos már akkor meg tudja mondani, hogy valakinek van-e komoly baja, vagy csak pánikos/hipochonder, amikor belép az ajtón (hosszú évek tapasztalata). Jobban kellene bíznom.

Csak itt megint megszólal bennem a kismanó, hogy néhány súlyos betegség egyáltalán nem okoz tüneteket, csak amikor már késő. Akkor meg honnan tudja az orvos ránézésre megállapítani, hogy tényleg van-e gondom?

De már sokkal jobban vagyok mint néhány hónappal ezelőtt. Minden negatív vizsgálat után kicsit hatékonyabb a terápia, kicsit megnyugszom és jobban tudok koncentrálni.