Lelki fájdalom esetén, jelen esetben itt a párkapcsolati problémákon belül, szakítást, megcsalást értem (?)

Röviden: ezen kattog az agyad→ az adott helyzetnek megfelelően szabályozza a hormonokat az agyad (azaz leküldi az adott endokrin szervnek az utasítást)→stressz helyzetet generálsz magadban→ szomatikus tüneteket generálsz.

Ha az ember szerelmes, tulajdonképpen hozzácsatolja az emberhez a „jó érzést”, úgy mint a drogoknál, és ez egy dependens állapotot generál (mert az annak megfelelő „boldogság hormonok termelődnek”). Ha ezzel a droggal (akarom érteni személlyel) gond van, vagy egyszer csak kiesik a képből, a boldogság hormonjaid szintje leesik, és nyilván jön a „craving”. Ha ez huzamosobban fennál, és csak a illetőn kattogsz, akkor „stressz hormonok” szabadulnak fel. Ez a jel a szimpatikus idegrendszernek hála, továbbítódik, és az „akut” stressz az ereid szűkületét okozza, ami a véráramlást is befolyásolja, és nyilván a szíved is érzékeli ezt, és visszaküldi a jelet az agyadnak, ami ezt „fizikális fájdalomnak” dolgozza fel. Mert ugye, nem egy megszokott állapot ez számára.

Nagyon, de nagyon lebutítva ez. Nyilván ebbe jobban is bele lehet menni, hogy mik azok a hormonok, és melyek azok a receptorok amik felveszik/gátolják az áramlását, meg hogy konkrétan az agyad mely része lesz ilyenkor aktívabb- milyen kapcsolatok alakulnak át stb...

Annyit tudok erre mondani, hogy minden gyógyszer/drog/szex/cukros szhar csak temporálisan „oldja meg” bármilyen jellegű problémádat/szívfájdalmadat. Nekem régebben (amikor még volt pénzem szociális interakciókra) az vált be (igaz, ez egy folyamat volt), hogy ismerkedtem/nyitott voltam az új emberekre és nem támasztottam feléjük nagy elvárásokat. Először is túlestem azon, hogy az exem hibáit és sajátos félelmeimet kivetítsem az összes férfire. Ebben mondjuk könnyebb dolgom volt, mert vannak olyan férfi barátaim/családtagjaim, akikre felnézek, és tudom róluk, hogy nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, mint az exeim java. A másik, hogy konkrét randikra is azzal a mentalitással mentem, mint ha egy haverommal találkoznék- nem pörgettem túl, nem feszültem rá a témára és inkább csak az megismerés/elfogadás vágya hajtott. Ezekkel kicsit könnyebben rávezetheted magad az exed iránti közönyre. Azaz, hogy ne kapjon el bármilyen érzelmi kilibbenés, ha pl. egy rá emlékeztető dolgot látsz, v említik a nevét stb...

... De, aminek tényleg van alapja, az a sokféle (hol kulturáltan megfogalmazva, hol obszcénen) dal, mém, vers, közhely, idézet stb... Hogy egy másik csávó alá fekszel. Ezt így ronda leírni, de tényleg igaz. Nem feltétlenül egyéjszakásra gondolok. Mert azt az intimitást (nem csak szexre értve) csak egy másik partner tudja megadni (mint pl. bizalom, jó kis beszélgetések, öleli-szereti stb...). Van olyan haverom, aki egy 5 éves kapcsolatnak a szívfájdalmát egy kutyával pótolta. Miközben többen célozgattunk rá, hogy tényleg minden rendben-e, állandóan azt felelte, h igen. De az a kutya a mindene. Nem lehet a kutyákról egy rossz szót szólni, mert leharapja a fejedet. Vele csinál kb. mindent. De az Ő esetében ez már kezd kóros lenni, mivel nagyon nagy személyiség- perspektíva változáson esett át. Tehát nem azt mondom, h nem lehet pótolni bármivel is ezt a szívfájdalmat, de el kell tudni határolni, hogy mi az, ami már tényleg átcsap defektbe. Mert nem is azt akarom sugallni, hogy a fent említett szerek (v állat) nem jók, de tényleg eljön egy pont, hogy döntened kell. Folytatod tovább a pótcselekvésedet/tüneti szered, és elfogadod annak a tényét h mégjobban tönkrevágod magad (bár ez inkább akkor számít, ha ténylegesen érdekel, hogy mit mutatsz kifelé magadból, és/vagy a saját morális/etikai elveidnek plusz önértékelésedbe belefér-e), vagy megpróbálsz változtatni a helyzeteden.

Qva jó tud lenni bármi, amitől örömérzet keltődik. Átmenetileg azt mondom, h válságos időszakban még segítség is tud lenni. De ahogy írtam előzőleg...

A másik tényező, hogy ezekkel egy alter személyiségi jegyedet fogod felerősíteni, amivel változtatsz azon, aki vagy. Persze, párkapcsatban is vmelyest fel kell adnunk a meztelen mivoltunkat, de a kérdés megint csak az, hogy mennyit, és mennyire éri meg? Én speciál nem akarom folytonos drogozással/gyógyszerezéssel elveszteni azt, aki vagyok. Te felakarod? Mert az azzal jár, hogy még messzebb lököd magad a vágyaidtól. Persze, ha eltorzítod a személyiségedet tudatosan, akkor nincs ezzel akkora probléma, csak nem szabad meglepődni azon, h olyan alakkal kötsz ki, akinek a balta is kiesik a szájából, és az egykori barátaidnak a hűlt helyét fogod látni.

Bocsi a hosszú monológ miatt, de ez az eddigi tapasztalatom. Részben saját, részben sorstársaké (megjegyezve: akik még élnek).

...

De, hogy konkrétan a kérdésedre válaszoljak: olcsósági/meg kb. 0 interakció miatt a fronyó/alkohol kombó mindent visz. Az antidepiknek idő kell (2-7 hét amire beállnak), plusz nem is okoznak olyan hirtelen „jobbulást”. Na meg nagyon egyedi, h kinek melyikre reagál egyáltalán a szervezete.

(Inkább kezdésnek vegyél kratomot, ha mindenképp „drogozni” akarsz, v fogyassz szerecsendiót teaként)