Lenne egy nagyon nagy problémám, mit tegyek az alkoholizmus ellen?

Ez az alkohol átka. Nem tudsz sokat tenni, mert a leszokás az akaraterő kérdése.

Próbálj böngészni a neten, hátha találsz valami ötletet:

Google > alkohol elvonó

Alkoholista a családban

„Az alkoholizmusról az alkoholisták jutnak eszünkbe . . . Bár talán egyetlen alkoholista van csak a családban, mégis az egész család szenved az alkoholizmustól ” (Dr. Vernon E. Johnson).

AZ ÖTÉVES Alice az ágyban feküdt, lábában lüktetett a fájdalom. Két nappal azelőtt megsérült és egész lábát gipszbe rakták. De a gipsz túl szorosra sikerült és lába dagadni kezdett a rá nehezedő nyomástól. Alice könyörgött a szüleinek, hogy vigyék orvoshoz, de az apja másnapos volt, az anyja pedig nem tudta, mitévő legyen: kinek van szüksége nagyobb odafigyelésre.

Néhány napon belül Alice lába érzéketlenné vált. Amikor sötét folyadék kezdett lábujjai közül kicsurogni, Alice-t a szülei végre kórházba szállították. A gipsz levétele után az egyik nővér elájult a látványtól. Az elüszkösödés miatt nem volt mit tenni, amputálni kellett Alice lábát.

Alkoholizmus és az általa kiváltott társfüggőség

Ennek az esetnek a tragédiája azonban jóval többet jelentett egy végtag elvesztésénél. Alice apja alkoholista volt. S mint ilyen, sem érzelmileg, sem fizikailag nem számíthatott rá a kislánya, amikor neki rettentő nagy szüksége volt rá. „Az alkoholizmus természetéből következik, hogy az alkoholista életében a család a legutolsó helyre szorul — első az alkohol és minden azzal kapcsolatos dolog” — mondja Toby Rice Drews tanácsadó.

S mi a helyzet Alice édesanyjával? Ő is függőségben élt, de nem az alkoholtól, hanem alkoholista férjétől. Jellemző módon a nem alkoholista házastárs minden energiájával azon van, hogy leszoktassa férjét az ivásról, vagy legalábbis megpróbál megbirkózni férje kiszámíthatatlan viselkedésével. Annyira leköti őt az alkoholista férj problémája, hogy ugyanolyan függőségi tünetek ütköznek ki rajta is — de alkohol nélkül. Ezért az Alice édesanyjához hasonló embereket gyakran [az alkohol] társrabjainak nevezik.

Az alkoholista és a társfüggőségben szenvedő személy saját magán kívül akaratlanul is valaminek vagy valakinek a hatalma alatt él. Sem az egyik, sem a másik személy nem akar tudomást venni annak létezéséről, tagadják azt. Érzelmileg mindketten megközelíthetetlenek gyermekeik számára. Életük csupa kudarc, hiszen az alkoholista nem tud ellenőrzést gyakorolni az ivása felett, a társfüggőségben szenvedő személy pedig nem tudja ellenőrzése alatt tartani az alkoholistát, és egyikük sem tudja irányítani azt a hatást, amelyet az alkoholizmus gyakorol a gyermekeikre.

De van segítség az alkoholista és a családja számára.

Hogyan segíthet a család?

„Az ember először iszik egy italt, azután az ital iszik egy italt, végül pedig az ital elnyeli az embert” (Keleti közmondás).

EGY ingoványos terület szélén jársz. A talaj hirtelen süllyedni kezd alattad. Pillanatok alatt egyre mélyebbre süllyedsz. Minél jobban vergődsz, annál mélyebbre süllyedsz.

Ugyanígy nyeli el az alkoholizmus is az egész családot. A társfüggőségben szenvedő házastárs hasztalan küzd azért, hogy leszoktassa házastársát az ivásról. A feleség szeretettől indíttatva fenyegetőzik, de a férj tovább iszik. Eldugja a férje elől a szeszes italt, de ő másikat vásárol. Elrejti férje pénzét, de az kölcsönkér a barátjától. A feleség megpróbál a férj családja, élete és Isten iránti szeretetére hivatkozni — de mindez hiábavaló. Minél többet hadakozik ellene, annál mélyebbre süllyed az egész család az alkoholizmus mocsarába. Az alkoholistáknak nyújtandó segítség céljából a családtagoknak először is azt kell megérteniük, miben rejlik az alkoholizmus. Tudniuk kell, hogy néhány „megoldás” miért vall szinte mindig kudarcot, és meg kell tanulniuk, milyen módszerek vezetnek eredményre.

Az alkoholizmus nem csupán részegséget jelent. Ez krónikus ivási rendellenesség, amelynél az egyén egyetlen gondolata csakis az alkohol, és amelyet az alkoholfogyasztás mértéke feletti uralom elvesztése jellemez. Bár a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az alkoholizmus nem gyógyítható, mégis megfékezhető egy egész életre szóló önmegtartóztató életmóddal. (Vö. Máté 5:29.)

Bizonyos tekintetben ez a cukorbetegek helyzetéhez hasonlítható. Bár a cukorbeteg nem tud változtatni az állapotán, mégis együtt tud működni a szervezetével oly módon, hogy tartózkodik a cukortól. Hasonló módon egy alkoholista sem tud változtatni azon, hogy szervezete miként reagál az alkoholra, de igenis képes a rendellenességével összhangban működni oly módon, hogy teljesen tartózkodik a szeszes italtól.

Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. Az alkoholista önmagát csapja be, amikor tagadja, hogy alkoholista lenne. ’Én nem vagyok az.’ ’A családom kerget az ivásba.’ ’Egy olyan főnök mellett, mint az enyém, ki az, aki nem iszik?’ Ilyen érvekkel gyakran az egész családot sikerül rávennie, hogy kifelé tagadják a tényt. ’Apádnak szüksége van lazításra a nap végén.’ ’Apunak muszáj innia, különben nem tudná elviselni anyu szekatúráját.’ Semmilyen körülmények között nem akarják kiteregetni a családi titkot — hogy az apa alkoholista. „Csak így tudnak együtt élni — fejtegeti dr. Susan Forward. — Alkoholista családokban oly megszokottak a hazugságok, a magyarázkodások és a titkolózások, mint a levegő.”

A családtagok csak úgy tudják az alkoholistát kihúzni az ingoványból, ha ők maguk már kikerültek belőle. Egyesek közbevethetik: ’Nem nekem, hanem az alkoholistának van szüksége segítségre!’ De fontold meg: milyen szorosan azonosulsz érzelmileg és a tetteid által az alkoholista viselkedésével? Milyen gyakran okoznak esetedben a cselekedetei haragot, aggodalmat, csalódottságot és félelmet? Hányszor maradsz otthon, hogy az alkoholistával törődj, holott sokkal fontosabb munkát kellene elvégezned? Amikor a nem alkoholista családtagok lépéseket tesznek életük megjobbítására, akkor ezt esetleg az alkoholista is követheti.

Ne vedd szívedre a szemrehányásokat. ’Ha jobban bánnál velem, biztosan nem innék’ — mondhatja az alkoholista. „Az alkoholistának szüksége van valakire, akire átháríthatja a felelősséget azért, hogy iszik” — mondja Toby Rice Drews tanácsadó. Ne dőlj be ennek. Az alkoholista nemcsak a szeszes ital rabja, hanem függőségben él azoktól is, akik hitelt adnak szavainak, hogy ő nem alkoholista. A hozzátartozók így talán akaratlanul is állandósítják az alkoholista ivását.

A bibliai példabeszéd, amely az önuralmát vesztett emberről szól, éppúgy vonatkoztatható az alkoholistára is. „Hadd viselje a következményeket. Ha egyszer kihúzod a bajból, újból ki kell majd húznod” (Példabeszédek 19:19, Today’s English Version). Igen, hagyd, hogy az alkoholista maga hívja fel főnökét; hagyd, hogy saját maga kecmeregjen az ágyába; és hagyd, hogy ő takarítson fel maga után. Ha ugyanis a család elvégzi helyette ezeket a dolgokat, ezzel csak hozzásegítik, hogy halálra igya magát.

Kérj segítséget. Nehéz, s talán lehetetlen is valamely családtagnak egyedül kikerülni e mocsárból. Támogatásra van szükséged. Olyan barátokra támaszkodj, akik nem támogatják az alkoholizmus tényének elpalástolását, de akik ugyanakkor nem hagynak téged cserben.

Ha egy alkoholista kész beleegyezni, hogy segítséget kapjon, ez nagy öröm. De ez a gyógyulási folyamatnak csak a kezdete. Az alkoholtól való fizikai függőséget néhány nap alatt meg lehet szüntetni méregtelenítés által. De a lélektani függőséget sokkal nehezebb megszüntetni.