Miért történt mégis ez még velem?

Ez nem teljesen egy kérdés. A baj hogy annyira szeretnék normális életet élni. De egyszerűen nem megy. Időről időre fel jön a félelmem, hogy azok akikkel körül vagyok véve megtudják az én undorító kis titkom. Félek hogy azok akik számomra fontosak (aki még maradt) megtudják amit nem volna szabad. Néha rám jön egy-egy pánik roham. Fordultam már pszichológushoz. Nem is egyhez. De az egyik elküldött, hogy ez már nem az ő hatásköre, a másik pedig depressziós volt. Egy hónapig jártam hozzá. Aztán elment szabadságra és azóta sem hallottam róla. Van egy párom, aki ebből az egészből nem lát semmit. Persze nem is mondok neki semmi ilyet Neki nagyobb bajai vannak az enyémeknél. Anyukám depressziós ami kompenzálódik egy enyhe önsajnáltatással. Lassan alkoholista kezd lenni. Apukámék pedig különön élnek tőlem. Ők mind egy olyan arcomat látják ami mosolyog. Elmondom nekik hogy mennyi helyre megyek a barátaimmal. És hogy milyen jó is volt. Holott nincsenek barátaim. A történeteket is csak mesélem. Velem sosem történtek meg. Csak olyan emberek vesznek körül akik azt hiszik hogy ismernek. A saját szüleim nem ismernek. A barátom sem. Elvesztettem minden bizalmamat. És Nem. Ez nem önsajnáltatás. Ez egy "szem fel nyitás". Én figyelmeztetlek téged, aki ezt most olvasod, hogy többször is gondold át a tetteid. Ne bízz meg mindenkiben feltétel nélkül. És ha valamit rád akarnak erőltetni, kizsarolni tőled, tudd hogy nem vagy köteles teljesíteni és megcsinálni. És nem leszel tőle rossz ember. Nekem ezt senki sem mondta el. Remélem hogy te nem kerülsz soha ilyen helyzetbe mint én. Menthető volnék. De minden erőm ez alatt a három év alatt eltűnt. Három év és öt "legjobb barátnőm" hagyott cserben és ribizlizett le. Kettő úgy hagyott el hogy még csak az okát sem tudom. És ez alatt maradt nekem a családom. És a párom. Aki majdnem ugyan olyan mint én. Sok hibám van, és sok hibám volt. Nem tudtam értékelni hogy milyen egy IGAZI jó barát, hogy milyen egy még boldog anyuka szeretete és hogy milyen is az igazi gondoskodás. A legnagyobb fájdalom az, hogyha a hőn szeretett anyukában is már csak csalódik az ember. Mert látja lemenni a lejtőn. És megkaptam tőle a kegyelem döfést. Elmondta hogy mekkora egy önsajnáltató élősködő ember is vagyok én. Aki ráadásul ez alatt a 17 év alatt tönkretette az ő életét. Mert mindent feláldozott értem a " Ribizli lányáért". És még mielőtt azt hiszed hogy én egy elkényeztetett kis tini volnék, elmondom hogy nincs iPhone telefonom. A telefonom egy agyon tört telefon. Amit az évek alatt a családtól össze gyűjtött szülinapi pénzből vettem. 46000ft-ért. Nincs Nike sem adidas sem pedig bármilyen márkás holmim. Semmim. Mert nekem ezek nem voltak fontosak. Hiszen tudtam hogy úgy sem telik rá. Becsüld meg, amid van. Addig ameddig lehet. És hogy miért mondom pont itt el nektek? Mert itt él az anonimitás. És mire már ezt olvassátok, valószínűleg én már nem leszek. Szeressétek az arra érdemes embereket tiszta és teljes szívvel. Éljetek úgy, hogy minden merészebb álmotokat beteljesítitek. Mert élni szép. Ha van erőd, és van miért.