Mi lehet velem a baj?

Nem tudlak diagnosztizálni, mert nem vagyok orvos, de még pszichológus sem, viszont az lejön számomra az írásodból, hogy nagyon súlyos önértékelési zavarokkal küzdesz.

Én ebből indulnék ki.

Vannak erre szakosodott pszichológusok. A közeledben kellene találnod olyat, akinek az önértékelési zavarok és a szorongás a szakterülete. Mert ez, akinél voltál kb. semmit sem ér, ha ezt megoldotta annyival, hogy "magatartászavar". Egyáltalán honnan a francból jött neki a magatartászavar? Hiperaktív, együttműködésre alkalmatlan, antiszociális vagy agresszív gyerekeket szoktak ezzel megbélyegezni, amikor fingjuk sincs, hogy mi állhat a gyerek viselkedése mögött. Leírásod alapján te nem vagy semelyik csoportba besorolható. Nem vagy antiszociális sem, hiszen szeretnél a társadalom tagja lenni, barátkozni, mindössze folyton attól félsz, hogy mások nem fognak kedvelni. Az a típus vagy, aki mindent ezerszer átgondol, mielőtt belekezd és a végén már annyira ráparázik a saját gondolatai miatt, hogy bele se mer vágni. Attól félsz, hogy ha csinálsz egy tök alapvető mozdulatot (felemeled a kezed az utcán), annak is rossz lesz a vége, azt is elrontod (arcon csapsz valakit). Hiába csinálsz valamit jól, nem mered elmondani senkinek a sikered, mert a végén még felfigyelnének rád az emberek és egyszercsak valaki bunkó módon negatívan reagálná le. Ez teljesen nyilvánvalóan generalizált szorongás. Hozzátehetnénk a divatos "social anxiety" kifejezést is. Nem kell ehhez bölcsész diploma. Aki valaha tartósan szorongott az életben, az tudja, hogy milyen rossz érzés.

Én is szorongó típus vagyok (most már sokkal jobb a helyzet, mint régen), persze hozzád képest én maga vagyok a magabiztosság. A barátnőm kamaszkori viselkedése volt kb. azon a szinten, amin te most vagy. Meg lehetett őrülni mellette. Ha nem tudtam volna, milyen érzés szorongni, nem biztos, hogy kibírtam volna mellette ezt a borzalmat 8 évig. Mára nagyon sokat javult. Nem mondom, hogy tökéletesen, de nagyjából rendbejött.

Többségünk szorongása 20 éves kor fölött magától enyhül. Elkezdünk rájönni, hogy az emberek nem feltétlenül gondolnak rosszat, ha ránk néznek, sőt lehet, hogy szimpatikusak vagyunk nekik. Aki meg minden ok nélkül beszól, azt megtanuljuk letojni, mert hát ki a francot izgat ilyenek véleménye? Elég rossz nekik, hogy olyan sivár a lelkük, hogy csak attól érzik jól magukat, ha csoportosan kicsúfolnak valakit.

Mivel te ezt a korhatárt jóval átlépted, úgy gondolom, hogy neked ez nem sikerült egyedül és jobb lenne segítséget kérni.

Te egy intelligens, művelt, barátságos fiatalember vagy. Igazán nincs semmi okod rá, hogy ne érezd magad jól a bőrödben. Az emberek fele kihullik az egyetemről. Persze, rosszul esik, de ettől nem leszel kevesebb és mások se fognak gáznak tartani. Az a lényeg, hogy most szorgalmasan tanulsz, aztán majd szorgalmasan dolgozol. Innen kezdve senkinek sincs oka bántani téged.