Alvásparalízis ez, vagy valami teljesen más?

Már kiskorom óta gyötörnek különös rémálmok, de egy konkrét álmon kívül nem tudom megfogalmazni, mi történik benne, kicsit olyan mint a déjà vu; amint rágondol az ember, eltűnik. Általában valami paradox érzésen alapul az egész, valami lehetetlen tűnik lehetségesnek, aminek szörnyű kötevkezményei “lesznek,” meghalok stb. Mikor végre felébredek, akkor sem vagyok teljesen magamnál, mert még mindig érzem ezt a fenyegetést, csak sírok csendben, de az alvásparalízis teljes mozdulatlansága nincs jelen. Már amennyire emlékszek, tudok mozogni, hánykolódok, de semmi sem segít, mindig benne ragadok az álomban. Felkelni viszont sose tudok, max felülök, de nem merek járni. Néha ez a különös fenyegetettség érzés napközben is rám tör, pl tegnap este már az àgyban elalvás előtt éreztem, hát hajnalban felkelek és megint ez történik.

Gyerekként az álom rólam szólt, egy sötét viskóban ültem, az egyetlen ablakban egy cserepes virág, és a távolból dübörgést meg zajt hallottam. Bikák voltak és a ház előtt vágtattak el, és úgy megrengették a földet, hogy a virág leesett, és mindig abban a pillanatban keltem fel amikor összetört. Mostmár teljesen absztrakt dolgokról álmodok.

Amíg régen ez évente kétszer-háromszor előfordult, az utóbbi két hónapban három volt, a mostani hetet bele sem számolva. Hét napból az előző este volt a negyedik alkalom.

Nagyon remélem hogy választ kapok, mert lassan az alvás gondolatától is szorongok már.