Hová forduljak segítségért, ha nem tudok publikus helyen pisilni?

Voltam pszichológusnál, csak rosszabb lett, mint volt, mert folyamatosan az eszembe jut, hogy ezzel problémám van.

Egyébként ez egy szociális fóbia, és lényegében ha inger is van, azért nem indul meg a pisi, mert van egy izom, ami stressz hatására elzáródik.

A fóbia részét talán sikerült valamennyire leküzdenem, de a folyamatos elhasalások miatt (nem sikerült pisilni legutóbb ezen a helyen, stb) folyamatosan szorongok, hogy a legközelebb megint ez fog megtörténni. És persze meg is történik.

Megoldás: Keményebben tolom az edzést, elkezdtem nofap-elni, illetve meditálok. Amire nekem szükségem lenne az az, hogy megálljon az agyam, ki tudjam kapcsolni, amikor bemegyek a mosdóba. Sajnos nem megy még, de volt már sikerem, és ez egy jó útnak tűnik.

Ezt itt hagyom, hátha segít valakin. Akinek esetleg baja van ezzel írjan nyugodtan. 220 millió szenved edtől a betegségtől a világon. (!!)

Update: Elolvastam egy könyvet ezzel kapcsolatban, amióta jobban megértettem a problémát, végre képes vagyok magamra zárt ajtó mögött pisilni, viszont ezt még mindig képes megzavarni valami hangos zaj, vagy valamiféle kívülről érkező, emberektől jövő hatás.

Amiről lényegében szó van az az, hogy az agyad valamiért amikor emberek vannak körülötted, és könnyíteni szeretnél magadon, valamiért azt a jelet küldi ezeknek az izmoknak (amelyek a könnyítésért felelősek), hogy be kell feszülniük, mert most védekező módba kell lépned. Ez anélkül történik meg, hogy ebből bármit is érzékelnél egyébként, egyszerűen csak nem jön ki semmi, akármennyire is szeretnéd.

Nekem a javulás onnantól kezdve indult el, hogy egyszer sikerült úgy pisilnem, hogy valaki bent volt, viszont nem vettem észre, így az agyam le tudta szűrni ezt egy olyan tanúlságként, hogy nem is kell annyira veszélyhelyzetnek felfognia. Ez utána többször is előfordult, mostmár úgy az esetek 90%-ban sikeres a munkahelyemen a könnyítés, ami nagyon nagyon jó, mert elkezdhetem kijjebb tolni a határaimat. Kocsmás szituációk / nagyobb összejövetelek még mindig kínosak néha, de szerencsére már eltudtam jutni arra a szintre, hogyha el kell mennem valahová, vagy meghívnak valahová, akkor nem ez az első dolog ami eszembejut, hogy nem fogok tudni ott pisilni.

Ha esetleg neked is ilyen van, írjál, nagyon szívesen segítek - csak azzal tudok segíteni igazából, ami nálam használt, és velem megtörtént.

Ez azoknak szól, akiknek nincs ilyen problémájuk:

Ezt elég nehéz lehet megérteni, hogy hogy működik annál, akinek baja van ezzel. Akinek ezzel problémája van nagyon nehezen tudja élni az életét, és maga tény hogy sehol és semmikor sem tud könnyíteni magán nagyon betudja határolni az egyén lehetőségeit, együtt jár vele a depresszió, és minden egyéb finomság amit el lehet képzelni.

Nem, nem segít ha addig iszik az illető, amíg szét nem durranik a húgyhólyagja, az illető nem "tartja" a vizeletét, hanem egyszerűen képtelen "elindítani". Neked ez természetesen megy, de csak gondolj bele, hogy milyen lenne, ha majd összehugyoznád már magad, és elmennél a slozira, és nem jönne ki semmi. Elég kellemetlen érzés, ilyenkor az illetőnek halálfélelme lehet, pánikrohamja, egyebek. Ha megbízik benned annyira hogy ezt elmondja neked, ne használd ki ellene, és ne adj neki tanácsokat, hogy mit kellene csinálnia.

Itt az egyénen elsősorban az segít, ha kitalálja a problémájának a gyökerét, és megérti a saját problémáját olyan szinten, hogy pontosan mi okozza azt.

Legtöbbször ennek az egésznek a gyökere egy, vagy néhány negatív élményre vezethető vissza, ami a vizeléssel kapcsolatos. Vannak barátaim, akiknek szintén van ez a betegségük, csak nem olyan durva szinten, mint nekem. Beszélgettem velük, náluk is egy élmény okozta az azóta is fennálló problémát, és ezt meg is tudják nevezni.

Általában azoknál, akiknél olyan komoly a probléma, mint nálam (volt), azok általában nem tudják megnevezni ezt az ominózus eseményt, ami kiváltotta a problémát. Valószínűleg gyerekkori trauma, amire már nem is emlékeznek, csak szimplán rányomta bélyegét a tanult szokásaikra, tanultan ösztönös reakcióikra.

TLDR, sokat szenvednek a problémájukból adódóan, amit nehéz megérteni, mert senki nem beszél róla, és amivel neked nincs problémád, azt mindig nehéz megérteni. Kezeld úgy ezeket a betegeket, mintha valamiféle mentális betegségük lenne, csak annyi különbséggel, hogy ebből ki lehet gyógyulni, csak nagyon nagyon nehezen.