Ez mi lehetett?

A kisfiamnak (10 éves) új orvosa van, egy szintén nagyon fiatal gyermekpszichiáter. És ma találkozott velünk először. És nagyon megijedtem most őszintén szólva.

1.: A fiammal való rövid beszélgetés után egyik pillanatról a másikra valami brutálisan megváltozott a tekintete. Komolyan, olyan élesen figyelte őt, mintha a hajszála rezdülését keresné rajta.

Utána jött az, hogy megvizsgálta. Semmi komoly nem volt, a végtagjait mozgatta, meg pár grimaszt kellett utánoznia.

2.: Itt jött az, hogy összesen 6 vizsgálatra utalta tovább. Sőt, mindenhová odatelefonált, hogy nagyon sürgősen van rájuk szükség. Ezek a vérképen kívül majdnem mind képalkotó eljárások, mert részletesen elmondott mindent.

3.: Jött a részletes tájékoztatásom. Ott kicsit meghűlt bennem a vér. Azt mondta, hogy lehetséges neurológiai problémát észlelt, és azért kellenek a vizsgálatok, hogy ez teljesen kizárható legyen. Nem szépített, azt mondta, hogy a vizsgálatok tükrében lehet, hogy semmiség és ő majrézza túl, mely esetben joggal küldöm el melegebb éghajlatra, hogy rám hozta a frászt, de könnyen lehet súlyosabb is, és semmiképp sem szeretne kárt tenni a fiamban.

Mondtam neki, hogy az orvos, aki két évig kezelte, soha nem vetette ezt fel. Azt válaszolta, hogy ezzel teljesen tisztában van, de a másik orvos alig kért fizikai vizsgálatot, és ő meg nem szeretné megkockáztatni, hogy félrekezelje őt.

Itt kicsit elszakadt nálam a cérna, és kérdeztem, hogy mi a fene baja lehet. Itt aztán nem tudom, miért, de kicsit megnyugodtam. Talán mert nagyon határozott volt. Elmondta, hogy az is lehet, hogy semmi, de van, akkor sem kell még aggódni, mert az is könnyen lehet, hogy csak másik gyógyszer kell, ha pedig ideggyógyászati, akkor idézem "A föld alól is előkerítem maguknak a legjobb neurológust, legyen szó bármilyen apróságról."

Kétségtelen, nagyon lelkiismeretes, de most azért kicsit félek. Ilyenkor már rég aludni szoktam, de most egyszerűen nem tudok.