Ez normális, vagy nem?

Sziasztok!Lehet,hogy ez a kérdés nem ebben a kategóriába tartozik,de mindegy.Tehát 7 évvel ezelőtt megrepedt a jobb kezem.Ebben az évben pedig kétszer is eltört a kezem.Télen a bal kezem eltört,és még a helyére is tették.Tavasszal meg a jobb kezem eltört és azt is helyre rakták.Amikor tették helyre a csontot,nem adtak semmi érzéstelenítőt vagy fájdalomcsillapítót.Rettegek,hogy megint eltörik valamim.Az összes kéztörésem a futással függ össze.Előre estem,a sarkamba léptek,ellöktek.

Tavasz óta nem merek,futni,félek,hogy elesek és,hogy megint eltörik,és helyrerakják,és csúfolnak.Félek a szeptembertől,hogy,megint suli.A tornaórától rettegek,hogy futok,valaki a sarka lép,meglök stb.

És,ugye mivel helyrerakták a csontot,se a jobb kezemen,sem a bal kezemen nem áll tökéletesen a csont.Kicsit kiáll a csont,mindkét kezemen.Van egy osztálytársam aki,mindig mondja,hogy:Jézusom!!Neked ennyire kiáll a csont?Hogy néz ki?

Tavasszal amikor volt az utolsó törésem,már nem is mertem menni iskolába,mert szégyelltem,hogy ennyire szerencsétlen vagyok.Anya,a törés után 1 héttel már kergetett,a suliba,mert lemaradok,a tananyaggal.(Jobb kezes vagyok,nem is bírtam írni)A tornatanárnőm amikor meglátta a gipszet elmosolyodott.Az osztálytársaim,azt hiszik,hogy gyenge a csontom,közben,pedig nem,azt mondta már volna az orvos.Illetve azt is mondták már az osztálytársaim,hogy rám,hogy szerencsétlen,meg kiröhögtek.Illetve van pár családtagom akitől,szoktam kapni beszólást.

Nappal el vagyok foglalva,ekkor nem jutnak eszembe ezek a dolgok.Hanem este,eszembe jutnak ezek a dolgok.Próbálok másra,gondolni,de nem megy.Volt már,hogy sírva aludtam el.Először az hittem,hogy idő kell,hogy ezeket feldolgozzam.De azt érzem,hogy idő múlásával,egyre jobban fájnak ezek a dolgok.Ez normális?