Ez már pszichózis?

Azért írtam ki a kérdést, mert a pszichiáter terapeutám mintha nem figyelne eléggé oda ezekre a tünetekre.

Elég rossz gyerekkorom volt, a családban gyakori a depresszió (bipoláris zavar), különféle szorongásos zavarok, tehát egy latens skizofrénia/mánia simán előfordulhatna nálam, amit valamilyen konstans stresszes szituáció triggerelne. Számomra ez jelenleg a magány. A tüneteim: extrém módon félek a környezetemtől, paranoid jellegű a dolog: ismeretlen személyekre a városban/tömegközlekedésen azt hiszem, bántani akarnak, fegyver van náluk, meg akarnak támadni. Nem hallok hangokat, viszont vannak különféle vizuális és egyéb érzékcsalódásaim (rendkívül félek a fertőzésekről és néha azt érzem, hogy vírusok mászkálnak a testemen), a vizuális alatt azt értem, bár ez lehet a fáradságtól is, hogy mindenféle csíkok, fények mintha elsuhannának mellettem időnként. OCD-m van diagnosztizálva, de én úgy érzem, ez már pszichózis. Olyan szürke káoszt érzek a fejemben, néha félek kimenni az utcára, mert azt érzem, hogy bántani akarnak, volt amikor azt hittem, hogy megmérgeztek és valós szorongásként éltem meg. Később igyekszem belátni, hogy ez nem normális, sőt miközben történik akkor is érzékelem, hogy ez lehet valamilyen pszichotikus epizód, de valósnak élem meg a félelmet. Különben miért félnék tőle? Eszembe sem jutna. Mindig azt érzem, van valami a háttérben, ami bántani akarna.

A higiéniára figyelek, alapvetően szociális vagyok, de gyakran elveszítem a kapcsolatot a gondolataimmal.

Úgy érzem, kezdek megőrülni. Ez szerintetek már a pszichózis jele? És miért nem ír fel gyógyszereket a pszichiáterem?