Milyen betegség/ állapot tünete az, hogyha feldühítik, nincsenek határok, életveszélyes vagyok, a hétköznapokban viszont egy kötelességtudó, csendes, szorgos lány?

24 éves lány vagyok. Világéletemben pszichológiai eset voltam, nem teljesen rossz értelemben, igazából azért, mert rendszeresen voltak problémáim, érzelmileg, légyen szó családi kapcsolatokról, szerelmi kapcsolatról.... vegyesen előfordult minden, amivel pszichológushoz kellett járnom.

Talán külön kiemelném azt -lévén, hátha jelentős előzménynek számít-, hogy születésemkor komplikációk keletkeztek, én nem sirtam fel, megfulladtam, végül odáig fajult az incidens, hogy sajnos újra is kellett éleszteni, és én pedig oxigén hiányos lettem.

Na mármost... magamról és a problémámról röviden: nyáron végeztem az egyetemmel, most meg a második diplomámat csinálom, munka mellett. Szorgalmasnak eléggé szorgalmas vagyok, szeretek tanulni, fejlődni, nyitott vagyok a munkára is. A problémám viszont annyi, hogy vannak olyan dolgaim, hogy nem tudom magam irányítani, vagy rendkívül nehezen, néha saját magamtól kell féljek vagy attól, hogy másban kárt teszek, nem érzem magam beszámítható lánynak, amit a barátom is egyre gyakrabban mond nekem. Volt már olyan, hogy összevesztem a barátommal, és hirtelen kiugrottam mellőle a mozgó autóból, volt olyan, hogy összevesztem anyám új élettársával, és nem tudtam irányítani magam, egy 6 sávos úttestre szaladtam ki este 11kor és üvöltöztem telefonon anyával, miközben a barátom fejvesztve rohant utánam hogy megmentsen a halálra gázolástól (ez márciusban történt eset)...

Egyébként hozzáteszem, soha senki nem mondaná meg rólam, hogy mentálisan problémás lány vagyok.. senki! Teljes mértékben hétköznapi, igényes megjelenésem van, nagyon jól tanulok, a főnököm szerint nagyon jó munkaerő vagyok, állandóan csak dicsérnek, tényleg.... aztán hazamegyek, és senki nem is sejti, hogy a magánéletemben gyakorlatilag ön és közveszélyes vagyok, amikor elveszítek minden kontrollt magam fölött.

Nem szerek senkinek se puszival köszönni, nagyon távolságtartó vagyok, valahol mégis extrovertált, szeretni nagyon tudok, de gyűlölni is, illetve vannak barátaim, megcsak nem is vagyok egyedül, magamban, mi több, párkapcsolatom is van.

Szerintetek tényleg 'beteg' vagyok vagy nem? Valakinek van valamilyen tapasztalata ilyen tunetekkel kapcsolatban, hogy olykor teljesen másik emberré változik?