Én elmebeteg lennék emiatt?

Sokat vagyok szomorú, és nincs olyan nap, hogy ne sírnék. Semmi sem tud felvidítani, a régen szeretett hobbijaim se tudnak úgy lekötni, mint régen. Állandóan negatív dolgokra gondolok, úgy látom az egész életem csak rossz. Nincs önbecsülésem sem, amit egy rossz párkapcsolat, csak még jobban rontott. Mert azelőtt csak önbecsülésem nem volt, de már utálom magam, és szégyellem magam mások előtt. A családom azt mondja csak picsogok, meg hogy elmebeteg vagyok, akit a pszichiátriára fognak utalni. Mindig másokhoz hasonlítom magam, és arra jutok, hogy más jóval kevesebbet szív az életben, míg én folyamatosan.

Amikor iskolába jártam is csak szorongtam, pszichés alapon még hánytam is, ezért mert mindig kicsúfoltak ott is.

Persze a volt osztálytársaimat biztos nem vágta át senki, mint engem az exem, mert ők ügyesek, talpraesettek, nem úgy mint, aki még az iskolában is szerencsétlenkedett. Nagy többségüknek már saját családja van, szerencsések, míg én meg örökre magányos leszek.