Aki disszociatív személyiségzavarban szenved, mesélne pár élményt vagy olyan, aki szemtanúja volt ennek?

Azt hiszem nekem az van. Vagy is volt.

A sok gyermekkori traumák miatt kialakult egy személyiségem igaz még akkor nem tudtam hogy ez disszociatív szétválás volt. Nagyon durva volt. De egyáltalán nem kellemes. Legtöbbször akkor jött elő amikor valami rossz dolog ért. Igen akkor teljesen kiesett az az esemény és csak másnap reggel mondták hogy mit mondtam vagy tettem. Én meg néztem nagyokat. Teljesen kiesett. Nem emlékeztem rá. Akkor szünt meg ez az egész amikor kimerültem a bántalmazó környezetből viszont nem lettem kicsivel sem jobban. Testenkivüli élményeim szoktak lenni. És nagyon durva hangulatingadozásaim. Az orvosom szerint bipoláris vagyok viszont lehet hogy ez csak egy tünet. Sok mindent mondtak már. Skizofrénia,depresszió,disszociatív zavar,bipoláris,valaki meg annyit mondott hogy traumatizált ember vagyok. Szóval nagyon gyanús hogy az van nekem vagy az volt nekem. Általában akkor kattanok meg amikor valami rossz dolog történik. Gondolom ez egy védelmi mechanizmus a rossz dolog ellen. Megvéd. Vagy mit tudom én. Nem ajánlom senkinek hogy át élje.

Amikor disszociálsz előjöhetnek alterek (amnézia (emlékezetkiesés)) (lehet nem testen kívüli hanem mintha vissza tudnál húzódni a testedbe ((mint egy doboz)), akadozó beszéd, elfelejtett gondolatok, kizoomolás (mintha nagyon el lennél gondolkodva ilyen egy pontra meredés).

A disszociálás az a disszociatív identitás kísérő tünete lehet olykor, ha stressz van.

Továbbá. A személyiség átveheti az irányítást úgy is, hogy az ember úgy érzi, nem ura a cselekedeteinek vagy szavainak (és belül szó szerint nem is az): tudja, mit tesz vagy mond, de nem tudja megállítani, nincs beleszólása.

Ez, hogy valakik irányítják az egyént, skizofrénia tünete is lehet, de ott általában a beteg külső teremtményeknek tulajdonítja, DID-ben meg nem.

Bipolárisok rohamainál is hasonlót mondanak ("Nem akartam/akarom megtenni, de megtettem."), ott emlékezetkiesés is van (mintha köd lenne az ember agyán), bár ott a roham után vissza tudnak emlékezni lassan-lassan, pár perc múlva.