Mi lehet velem?

Figyelt kérdés
Sziasztok! 18 éves vagyok, és jelenleg úgy érzem, hogy romokban az életem. Kezdem az elején. 12 éves voltam amikor meghalt édesapám. Nem érzem a mai napig sem úgy, hogy különösebben megviselt volna. Rögtön ezután pár hónappal "belém jött" egy érzés, eljátszadoztam az ölés gondolatával (szeretteimmel is), nem jártam pszichológushoz de legyőztem. A baj újra most kezdődött 3Napja. Amikor is hirtelen felkeltem az ágyból és leültem a géphez, és úgy elszédültem/rosszul lettem, hogy egy fajta dühroham jött rám amit magambafolytottam, illetve előjött újra ez az érzés ami kiskoromban. Még aznap este beszélgettem édesanyámmal erről, nagyon nehezen tudott megnyugtatni, hogy semmi baj. Furdal a lelkiismeret, szörnyű ezekkel a gondolatokkal együtt élni a napokban. Nem jutottam és nem is tudnék addig jutni, hogy tényleg eltervezzek valamit, amivel másnak (főleg a szeretteimnek) baja eshet. De egyszerűen akkor este (most tudom kezelni úgy ahogy) megőritett az a gondolat. Nem kaptam levegőt, éreztem, hogy nekem ott és akkor végem. A szociális életem nem mondanám, hogy rossz. Vannak barátaim, sokszor szoktam kijárni hétvégénként is. Nem hiszem, hogy OCD-m van, mivel nem jellemző rám semmi, csak az, hogy megfordultak a napokban ezek a rossz gondolatok a fejemben. Tudni kell rólam, hogy szerintem hipochonder is vagyok. Nagyjából 4-5Napja szörnyen hányingerem van, keveset eszek, nem csúszik a kaja, és úgy érzem kezdek depresszióba esni. Nem szeretem az egyetemet, monoton a mindennapom, össze vissza alszok stb...Nem akarok pszichológushoz menni, mert nagyon félek tőle, hogy az pszichiáterhez küld, onnan zárt osztály, gyógyszerek stb...Félek ezektől a gondolatoktól, a pszichológustol és úgy mindentől. Nem tudom mit szeretnék dolgozni, kiegyensúlyozatlan az életem jelenleg. Édesanyámmal szeretek csak beszélgetni aki tanár. Nem pszichológus,de azért csak gyerekekkel foglalkozik. Az ő jelenléte nagyon megnyugtat. Elmebeteg vagyok? Kérlek csak komoly válaszokat kérek, hogy hogyan szabaduljak meg a gondolatoktól. Próbálom magamban legyőzni, hogy én nem ilyen vagyok, és hogy nem hagyom, hogy a rossz kedv/gondolat eluralkodjon rajtam. Jobban érzem magam, mint ezelőtt pár napja, de most sem 100as. Mi a véleményetek?

2019. nov. 12. 20:33
 1/2 anonim válasza:

Én is most kezdtem az egyetemet úgyhogy nem hinném hogy bármivel is több tapasztalatom van mint neked de azért eszembe jutott néhány dolog.

Bevallom én is gondoltam már rá hogy bántok másokat (de soha nem tettem meg). Sőt szerintem sokan csinálják ezt. Leginkább ha dühösek az adott személyre. Bár ha jól ertelmeztem te nem azért gondolsz rá mert dühös lennél...

Szerintem keress magadnak egy hobbit, valami elfoglaltságot ami elvonja a figyelmedet az ilyen gondolatokrol. És ne engedd magadnak hogy bármikor elaludj. Tűzz ki egy időt amikor elmész lefeküdni és ne kelj fel túl korán sem.

A depresszióval és szorongással nekem is megvan a bajom de azért van egy pár személy akik tudtuk nélkul segítenek. Az mindenképp jó hogy anyukáddal beszélsz erről mert így tud segíteni.

Még az jutott eszembe hogy ha mondjuk önkénteskednél (bar nem tudom erte mennyi időd van) vagy segítesz főzni, takarítani stb. akkor biztosan úgy érzed hogy valami jót tettél, tehát nem vagy rossz ember. De ha ezeket nem csinálod akkor sem vagy rossz ember :)

Remélem érthető mire gondoltam abbol amit itt összehordtam.

2019. nov. 18. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim válasza:

Úgy értettem hogy túl kesőn ne kelj fel.

Bocsi

2019. nov. 18. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!