Mit csináljak, ha feltűnési kényszerem van?

Ha társaságban vagyok, és egy ideje senki nem foglalkozik velem, elkezdek baromságokat mondani/csinálni hogy figyeljenek rám. Egyszerűen nem tudom elviselni, ha mindenki mással van elfoglalva, én pedig háttérbe szorulok. Ilyenkor jön egyfajta késztetés, hogy "szórakoztató" legyek, ez persze csak negatív hatást vált ki. Nem is késztetést érzek, inkább csak automatikusan csinálom, gondolkodás nélkül. A hátteremről: Kisgyerek koromban irritáló "bolond" voltam, sokat piszkáltak, senki nem szeretett (csak a szüleim). Azóta lettek barátaim, és normalizálódott a helyzet, de belül sok minden nem változott. A legkisebb rossz szótól is szomorú leszek, aztán egész napra olyan maradok. Önbizalomnak is híján vagyok, de az kezd rendbejönni, mostmár ki tudok állni magamért, viszont még mindig szívesen élnék valaki más helyében, akinek nincsenek ilyen gondjai. De a legfőbb probléma a címben és a szöveg elején taglalt dolog, hogy mindenképpen azt akarom, hogy rám figyeljenek, megtéve bármilyen szánalmas, nevetséges, kínos, vagy viccesnek szánt, de idegesítő dolgot.