Előfordulhat, hogy Asperger-szindrómás vagyok, de a 21 évem alatt még senkinek sem vette észre?

Velem ez történt.

33 éves koromban jöttem rá, miután olvastam egy Aspergerről szóló könyvben a tüneteket és jellemzőket.

45 éves koromban lett meg a diagnózis. Az Autizmus Alapítványnál állapították meg.

Természetesen gyerekkoromtól kezdve megvolt minden jellemző, de ezt egyszerűen a személyiségemnek tulajdonították, vagy butaságnak, esetleg viselkedészavarnak.

Szóval sokan észrevesznek dolgokat, de nem jól értelmezik.

Nektek, akiknél felnőttként diagnosztizálták az Asperger-szindrómát, milyen volt a kapcsolatotok a szüleitekkel?

Ha offoltam, elnézést és inkább privát kérdést tennék fel, annak, aki válaszolna.