Hogy vegyem rá magam arra, hogy végre felkeressek egy pszichológust, ha tudom, hogy még vele is képtelen lennék kommunikálni?

Talán ennyire mint most meg sohasem voltam lent, ezért is írok ide, bar elég hülyén érzem magam amiatt, hogy egy névtelen fórumra írok vadidegen embereknek a depressziomról. Egyrészt, sajnos nem hiszek a pszichológusokban, ugyan hogy tudna segíteni egy nagyon drága beszélgetés egy halmozottan mentális beteg emberen, akinek a családja 80 százaléka mentális beteg? Ha elmennek hozza mar azt sem tudom, hogy hol kellene kezdenem, olyan sok a gond

Nálam ez örökletes, ha ránézek az apámra, biztos vagyok benne, hogy ebből nincs kiút, kenyszerbetegsegtol elkezdve, nárcisztikus személyiségzavara es biztos vagyok benne, hogy aszperger szindrómája is van. Biztos vagyok benne, hogy nekem is az van, ezért megcsak a szemükbe sem tudok nézni az embereknek beszélgetés közben, hogy tudnám így elmondani ezeket a dolgokat valakinek személyesen, mikor annyira szégyellem az egészet? Gyerekkoromban csak annyit láttam tőle, hogy vagy sirogorcsei vannak, vagy brutális duhkitoresei(pont mint nekem az elmúlt par évben), es nem egyszer mondta mar, hogy véget akar vetni az életének... szerencsére mar évekkel ezelőtt visszament a szülőhazájába, ezért mar legalább látnom nem kell, de sajnos akárhányszor ragondolok csak az van a fejemben, hogy miért lehetett egy ilyen borzalmas, beteg embernek gyereke

A családom más tagjairól ne is beszéljünk, mindenkit csak a depresszió kínoz, többen is mondtak mar, hogy meg akarnak halni, es volt is mar egy öngyilkosság a családomban

Barátaim nincsenek, kapcsolatot kialakítani nem tudok, soha nem volt senkim es soha nem is lesz, mivel képtelen vagyok az intimitásra meg 25 évesen is.

Pedig első ránézésre soha senki nem mondana meg hogy az egesz család halmozottan mentális beteg

Egy ilyen helyzettel mégis mit tud kezdeni egy pszichológus? 8 eve lettem először depressziós, azóta néha meg büszke is vagyok magamra, hogy egyáltalán eddig kihúztam, pedig volt mar nagyon sokszor, hogy egesz éjszaka a földön fetrengve üvöltottem es bogtem a fájdalomtól amit ez a borzalom okoz

Szerintem vannak olyan emberek akiken egyszerűen nem lehet segíteni, es en is olyan vagyok

Öngyilkosságon vagy zart osztályon kívül nincs más lehetőség

Mar azért is nagyon rosszul érzem magam, hogy ezt ide leírom, de most úgy érzem muszáj volt, az mar évek óta módszerem, hogy megfogalmazom magamban, hogy mi a gond, es elképzelem hogy elmondom egy pszichológusnak, vagy valakinek aki megért, ezt mar kényszeresen csinálom ilyen ember sajnos nincs sz életemben