Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogy éljek tovább abban a...

Hogy éljek tovább abban a tudatban, hogy megerőszakoltak?

Figyelt kérdés
Tudósok szerint a rendszeres rejtvényfejtés...

Azért írom ki a kérdést, mert érdekel mindenki véleménye, az áldozatoké és kívülállóké is. A szexuális erőszak egy bűncselekmény, és tudom, hogy nagyon sokan éljük úgy a mindennapjainkat, hogy nem akarunk visszagondolni, úgy teszünk, mintha meg sem történt volna, mert normális életet akarunk, pont olyat, mint a többi normális emberé.

De ez sajnos nem így megy, valakinek poszttraumást stressz szindrómát okoz, valaki folyamatosan szorong és depressziós. Én is úgy élem a mindennapokat, hogy túlélek, teszem a dolgaimat, de gyakran sírok éjjelente.

Viszonylag hosszú ideje járok már terápiába, de még mindig nem jött el az a pont, hogy beszélni tudjak az erőszakról.

A pszichológusom azt mondta, hogy a terápiában semmi sem tabu, és megérti, ha szükségem van még több bizalomra, hogy biztonságos térnek érezzem a rendelőt, ahol biztonságban vannak az információk.

A probléma azzal van, hogy sokáig azért tagadtam saját magam előtt is, mert egyrészt féltem, hogy újra átélem azokat a szörnyű érzéseket, másrészt meg mert szégyellem. Szégyellem, hogy megtörtént velem is, szégyellem a körülményeket, amik között megtörténhetett, hogy édesanyám tudott róla, de semmit nem tett, mégis jóban vagyunk, mintha semmi sem történt volna.

Szégyellem, mert kicsit úgy érzem, elítélnek érte. Hogy nem lesz egészséges párkapcsolatom, mert mindenki, akivel megosztom ezt a bizalmas információt az elfordul tőlem, megijed attól hogy traumatizált vagyok, megijed attól hogy érzelmileg gyenge vagyok. Mintha determinálna az, hogy megtörtént velem.

Ti mit éreztek ilyenkor? És hogyan próbáltok ezekkel az érzésekkel egészségesen megküzdeni (úgy értem, hogy nem alkoholba vagy szerekbe és önkárosításba szublimál).


jan. 9. 00:17
 1/10 A kérdező kommentje:
És az is szörnyű érzés, hogy egy másfél éves kapcsolatomban is titkoltam, mert attól féltem, elhagynak, ha elmondom. Emiatt olyan visszagondolva, mintha maszkot viseltem volna, és nem volt őszinte. De talán azért sem mondtam el, mert én nem akartam vele szembesülni
jan. 9. 00:19
 2/10 anonim ***** válasza:
100%

Épeszű ember nem ítél el érte. Az, hogy nem tudják jól kezelni, megijednek tőle, vmelyest természetes. Sajnos ezzel nem sok mindent lehet sztem kezdeni. Max. kipuhatolod előre, hogy mit gondol a témáról.

Nincs mit szégyellned rajta. Szégyellje magát az elkövető. És édesanyád. És úgy általában a társadalom, amiért tabuként kezeli.

Megküzdeni nem tudom hogy kell ezzel, remélem majd a pszichológus tud segíteni ebben. De, valszeg segítene, ha nem úgy gondolnál magadra, mint "egy ember, akit megerőszakoltak". Attól még ugyanúgy normális ember vagy, mint mindenki más. Senki nem fogja tudni ránézésre megmondani, hogy történt veled valami. És miután feldolgoztad, valószínűleg ugyanúgy élhetsz boldog életet, mint bárki más.

Amiatt meg ne legyen bűntudatod, hogy titkoltad. A te titkod, akkor mondod el, amikor kiérdemlik a bizalmadat.

jan. 9. 00:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 A kérdező kommentje:
Igen, mert nem ez határozza meg a személyiségemet. Úgyhogy köszönöm, hogy ezt leírtad!
jan. 9. 00:53
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

A realitás az, hogy valóban létezik áldozathibáztatás, amit főleg az alacsony érzelmi intelligenciájú vagy kevés empátiával rendelkező emberektől kaphatsz. Aki már egy kicsit felnőtt és bele tudja élni magát a múltbéli helyzetedbe, ő bizonyára sajnálni fog és hajlamos lehet tényleg traumatizáltként kezelni téged. Csak az érett emberek fognak tudni normálisként tekinteni rád és úgy is kezelni. Éppen ezért sajnos ez nem egy olyan dolog, amiről bárkinek beszélhetsz; tőled is körültekintést igényel, hogy ezt kivel osztod meg.


Az érzelmeid valószínűleg akkor kerülnek majd közelebb a racionális meglátáshoz, ha már néhányszor szembesültél ezekkel a pozitív és negatív hatásokkal az emberi kapcsolataidban. Persze ehhez beszélni kell róla, ami pedig nem könnyű... Viszont többször tapasztaltam, hogy online ezek az apró lépések jobban mennek, chaten és fórumokon, viszonylag névtelenül.


Ez pedig egy teljesen szubjektív dolog, de úgy érzem, le kell írnom: én hajlamos vagyok sebesülésekbe beleszeretni. Ezért, ha kiindulhatok magamból, azt tippelem, hogy a többség azért nem fordulna el tőle. :)


Sok sikert és minden jót kívánok!

jan. 9. 01:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

Nem ismerem a körülményeket, de szerintem nem neked kell szégyellned magad, hanem ahogyan előttem is írták, az elkövetőnek és édesanyádnak. Anyukáddal beszéltél erről? Mármint ő ismeri az érzéseidet ezzel kapcsolatban? Hogy téged ez bánt, hogy úgy tesz vagy tesztek, mintha semmi nem történt volna?

a párkapcsolati részéhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy az én páromat zaklatták nagyobb gyermek korában és nyilvánvalóan kihatással van ez a későbbi szexuális életre, de egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy elforduljak tőle vagy megijedjek attól, hogy neki maga a szexualitás más, mint például egy olyan embernek, akivel nem történt ilyen szörnyűség. Neki is gyakran előjönnek az érzések sajnos és ott vagyok neki, vele, segtem, amiben csak tudom. Ő sem beszélt róla szívesen, ami teljesen világos, én kérdeztem meg, hogy mi a baj, akkor mondta el, hogy mi történt. Szóval úgy gondolom, hogy a normális, intelligens emberek ezt nem úgy kezelik le, mint ahogyan te írtad, hogy elfordulnak tőled és a többi, ami szerintem irreális, miért fordulnának el tőle azok az emberek, akik szeretnek? Hiszen trauma ért és aki valóban szeret téged azon van, hogy segítsen neked vagy csak ott legyen melletted.

jan. 9. 07:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
100%
Szégyellje az, aki elkövette.
jan. 11. 07:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%
Nem lettél értéktelenebb. Továbbra is szerethető vagy. Sírd ki magad.
jan. 11. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
100%
Ugy ahogy sokan. Az eletben tortenhetnek nagy traumak,ezt el kell fogadni, nem tudunk mit tenni. Nem a paradicsombam vagyunk.. Engem is megeroszakoltak, a nagy szerelmem elhagyott, csak kihasznalt. Ptsd, depresszio, borderline szemelyisegzavar. Es kuzdok, mert kuzdeni kell es elnem kell,akarmi van. Onismeret, onkenteskedes,sport minden ami epiti az embert. Erre van szukseged. Hajra! :)
jan. 29. 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
Azt nem írtad hogy mikor történt... Az normális hogy kb 1-2 évig ez szövi át az életedet utána is de már nem ez lesz a központba... Nekem sokat segített a munkahely váltás. Új környezet új feladatok leköti az embert... Majd megtanulod hogy ezt nem érdemes elmondani szinte senkinek... Nem értik meg az emberek és nem tudják hova tenni... Ha agyon sajnálnak és hátrányos helyzetűnek gondolnak azért ha nem foglalkoznak vele akkor meg azért bántanak meg... Igazából csak magadnak ártasz... Én 15 éves voltam amikor bántalnaztak 25 évesen tudtam először nemi életet élni (a mostani férjemmel) ő tudja de nem hozta szóba azóta se (hál istennek)... Viszont sajnos a babánk szülés után 4 naposan meghalt egy kórházi fertőzésben... Az emberek reakciója úgyan az volt... Volt aki jajj lesz majd másik vannak akik azóta is kerülnek van (pl anyám is) akik úgy csinálnak mint ha mi se történt volna... Nem hajlandók tudumást venni róla... Szóval az emberek nem azért viselkednek így mert gonoszak és téged utálnak eyszerűen csak nem tudják hova tenni... Fel a fejjel idővel jobb lesz! Hány éves vagy mikor történt ismered?
márc. 3. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
9: Akinek 30+ év után is befolyásolja az életét? Rajta múlik?
márc. 4. 07:34
Hasznos számodra ez a válasz?
Szafi csökkentett szénhidráttartalmú tészták

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!