Hogy éljek tovább abban a tudatban, hogy megerőszakoltak?

Épeszű ember nem ítél el érte. Az, hogy nem tudják jól kezelni, megijednek tőle, vmelyest természetes. Sajnos ezzel nem sok mindent lehet sztem kezdeni. Max. kipuhatolod előre, hogy mit gondol a témáról.

Nincs mit szégyellned rajta. Szégyellje magát az elkövető. És édesanyád. És úgy általában a társadalom, amiért tabuként kezeli.

Megküzdeni nem tudom hogy kell ezzel, remélem majd a pszichológus tud segíteni ebben. De, valszeg segítene, ha nem úgy gondolnál magadra, mint "egy ember, akit megerőszakoltak". Attól még ugyanúgy normális ember vagy, mint mindenki más. Senki nem fogja tudni ránézésre megmondani, hogy történt veled valami. És miután feldolgoztad, valószínűleg ugyanúgy élhetsz boldog életet, mint bárki más.

Amiatt meg ne legyen bűntudatod, hogy titkoltad. A te titkod, akkor mondod el, amikor kiérdemlik a bizalmadat.

A realitás az, hogy valóban létezik áldozathibáztatás, amit főleg az alacsony érzelmi intelligenciájú vagy kevés empátiával rendelkező emberektől kaphatsz. Aki már egy kicsit felnőtt és bele tudja élni magát a múltbéli helyzetedbe, ő bizonyára sajnálni fog és hajlamos lehet tényleg traumatizáltként kezelni téged. Csak az érett emberek fognak tudni normálisként tekinteni rád és úgy is kezelni. Éppen ezért sajnos ez nem egy olyan dolog, amiről bárkinek beszélhetsz; tőled is körültekintést igényel, hogy ezt kivel osztod meg.

Az érzelmeid valószínűleg akkor kerülnek majd közelebb a racionális meglátáshoz, ha már néhányszor szembesültél ezekkel a pozitív és negatív hatásokkal az emberi kapcsolataidban. Persze ehhez beszélni kell róla, ami pedig nem könnyű... Viszont többször tapasztaltam, hogy online ezek az apró lépések jobban mennek, chaten és fórumokon, viszonylag névtelenül.

Ez pedig egy teljesen szubjektív dolog, de úgy érzem, le kell írnom: én hajlamos vagyok sebesülésekbe beleszeretni. Ezért, ha kiindulhatok magamból, azt tippelem, hogy a többség azért nem fordulna el tőle. :)

Sok sikert és minden jót kívánok!

Nem ismerem a körülményeket, de szerintem nem neked kell szégyellned magad, hanem ahogyan előttem is írták, az elkövetőnek és édesanyádnak. Anyukáddal beszéltél erről? Mármint ő ismeri az érzéseidet ezzel kapcsolatban? Hogy téged ez bánt, hogy úgy tesz vagy tesztek, mintha semmi nem történt volna?

a párkapcsolati részéhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy az én páromat zaklatták nagyobb gyermek korában és nyilvánvalóan kihatással van ez a későbbi szexuális életre, de egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy elforduljak tőle vagy megijedjek attól, hogy neki maga a szexualitás más, mint például egy olyan embernek, akivel nem történt ilyen szörnyűség. Neki is gyakran előjönnek az érzések sajnos és ott vagyok neki, vele, segtem, amiben csak tudom. Ő sem beszélt róla szívesen, ami teljesen világos, én kérdeztem meg, hogy mi a baj, akkor mondta el, hogy mi történt. Szóval úgy gondolom, hogy a normális, intelligens emberek ezt nem úgy kezelik le, mint ahogyan te írtad, hogy elfordulnak tőled és a többi, ami szerintem irreális, miért fordulnának el tőle azok az emberek, akik szeretnek? Hiszen trauma ért és aki valóban szeret téged azon van, hogy segítsen neked vagy csak ott legyen melletted.