Nem bírom már tovább és sehol nem kapok segítséget, mit csináljak?

Ha önmagad képtelen vagy megoldani a problémáidat, kénytelen vagy segítséghez fordulni. Vagy önmagadat felépíteni. Ez a két opció van.

A barátok, család bizonyos fokig ezért vannak, hogy segítsenek, segítsetek egymáson. Ezt jól látod, nem lehet csak őrájuk zúdítani minden problémát.

Neked szakemberi segítségre is van szükséged. Pszichológus, pszichiáter.

Ha rossz élmény is volt, (az más kérdés vajon miért volt az... ?), nekik ez a szakterületük, hozzájuk kéne fordulj.

Szerintem a saját problémáinkat magunk tudjuk a legjobban megoldani. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb amúgy is.

De ehhez megfelelő önbizalom, kitartás, lelki erő, és önismeret szükséges.

A leírásodból látszik, a fenti dolgokkal nem állsz jóban.

Megbuktál pár tárgyból ? És ? ez nem a világ vége.

Mindenre van megoldás, vagy másik opció.

"aztán leültem, és rájöttem, hogy sosem fogok bízni ezekben sem"

Ezt gondolod át... Nem látod reálisan a világot, a problémáid elvakítanak. Ha reálisan gondolkodnál, rájönnél ez nem teljesen lehet igaz. Egyetlen(?) esetből vonsz le messzemenő következtetéseket.

Egyébként se tőlük vagy bárki mástól várj megváltást. Neked kell ezért (sokat) tenned (majd).

Szia!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy, és nincs, aki odafigyelne rád, segítene és szeretne téged. Kérlek ne add fel. Elhiszem, hogy kilátástalannak érzed a helyzeted, mert régóta ebben a tudatállapotban vagy, de ennek nem kell így lennie. Te is megérdemelsz egy boldog életet.

Én jelenleg 21 éves vagyok. Az érettségi után kihagytam egy évet, mert fogalmam sem volt, mit szeretnék tanulni. Nagynehezen kinéztem egy szakot a BME-n, rengeteg pénzt és időt beleöltem, hogy bekerülhessek, plusz érettségi is kellett. Felvettek, majd októberben rájöttem, hogy ez nem nekem való... Kezdődik elölről a felkészülés az újabb emelt szintű érettségire. Persze, hogy kudarcnak éreztem magam az elején, a mai napig szorongok, hogy vajon most jól választok-e, szorongok a korom miatt is, de szeretem magam, odafigyelek magamra, és igyekszem úgy élni, ahogy nekem jó.

Nem állítom, hogy a fent leírtak megközelítenék a te helyzeted, mindössze annyit akarok mondani, hogy sose felejtsd el, hogy te egy érző lény, egy ember vagy. Megérdemled a szeretetet és a boldogságot. Az egyetem k...asz@r tud lenni, az pedig, hogy senki sincs melletted, nem emberhez méltó közeg. Nem egy kudarc vagy, hanem ember. Nem vagy gyenge, épphogy érző, szociális lény módjára viselkedsz.

Kérlek kérj segítséget. Minden pszichológus egyben ember is, nem egyformák. Egy rossz élmény miatt nem mondhatsz le magadról! :) Hidd el, hogy vannak nagyon kedves és megértő szakemberek, az pedig, hogy elmész egy pszichológushoz, nem a gyengeség, épphogy az öntudatosság jele. Tegyél önmagadért, és kérlek hidd el nekem, hogy lehet sokkal jobb!

Ha úgy érzed, szívesen beszélnél velem, nyugodtan írj nekem üzenetet.