Miért csalódik mindenki a pszichológusokban?

Dehogy csalódik!

Elev úgy megy oda, hogy úgysem tud segíteni, csak hablatyolni fog.

Ragaszkodik téveszméjéhez, mivel a pszichológus olyan irányt mutat, ami az illető csökött gondolkozásával ellentétes, ezért kifogásokat, hibás ellenérveket keres. Azért, hogy igazat adhasson önmagának.

Nem csalódik mindenki. Aki csalódik az azért, mert

-ez egy bizalmi viszony, ahol nagyon sokat számít a szakmaiság mellett az, hogy "összepasszoljanak" a felek, hiába akármilyen jó szakember is az illető, úgy nehéz eredményt elérni, ha a pszichológus/pszichiáter nem szimpatikus, teljesen más habitusú, nem tud előtte megnyílni a páciens. Szóval nehéz megtalálni azt, aki tényleg tudna segíteni.

-ezek többnyire nem olyan dolgok, hogy beszeded a bogyót és hipphopp elmúlik tőle a bajod.

-konkrét tanácsot szakember nem igazán ad, ezt sokan nem igazán tudják elfogadni, ahogy írták is

-önmagunkat megismerni, tisztába jönni a gyengeségeinkkel, hibáinkkal, (magunknak) beismerni, hogy elszúrtunk valamit, nagyon nehéz

-az egész folyamat nem könnyű, hosszú, sok munka van benne, két-három-tíz alkalomtól általában nem lesz jobb.

Tökéletesen egyetértek a 3assal.

Aki csalódik az valószínűleg azért van, mert nem tudja, mi a pszichológus feladata, ezért elvárja, hogy ő oldja meg a problémáit. Az is gyakori, hogy türelmetlenek, és már 2-3 alkalom után mennek egy másikhoz, mert az előző “semmit nem csinált”..

Több oka lehet.

- téves elképzelésekkel mennek oda

- azonnali megoldást várnak, "mondja meg mit kell tennem - és varázsütésre oldódjon meg a probléma

- pár alkalomtól csodákat várnak

- nem jó szakemberhez ment, valamiért nem működik az összhang és nem halad a dolog

- szakmailag nem alkalmas az illető (van ilyen is, mint minden szakmában)

- az illető kipanaszokdja magát, megkönnyebbül, tenni nem tesz semmit, változni akar, de megváltozni nem

stb...

Különféle könyvekből meg lehet tudni egyébként: miképpen segít a pszichológus.

A kérdésben is általánosítás van: "mindenki" csalódik a pszichológusokban...

Ahogyan előttem is írták, többféle oka lehet a csalódásnak, amiket egyaránt lehet keresni a páciensekben és a pszichológusokban/pszichiáterekben. Amivel én kiegészíteném a válaszokat: Szerintem sok a pénzéhes ember, aki leszharja a páciensét, miközben csak a markát tartja. Az is igaz lehet, hogy sokan "csodát" várnak a pszichológustól/pszichiátertől, de szerintem ez is érthető. Aki "orvoshoz" megy (bár a pszichológusok zömmel bölcsész végzettségűek, ezért nem is nevezhetők orvosoknak), az nyilván azért teszi, mert problémája van. És akinek problémája van, az feltehetően útmutatást, támogatást, egyértelmű javaslatokat vár. (Ez nem feltétlenül egyenlő azzal, amit itt sokan írtak korábban, hogy a páciens a pszichológustól/pszichiátertől várja azt, hogy ő cselekedjen helyette, bár nyilván vannak ilyen emberek is.) Az ilyen esetekben az ember szerintem nem olyan általánosságokat vár, hogy "nyisson az emberek felé", "próbálja legyőzni a szorongását" stb., hanem konkrét segítő javaslatot, hogy mindezt hogyan lehet megtenni. De szerintem rendszerint pont ezt nem kapják meg a "betegek", nem kapnak konkrét életvezetési tanácsokat, pl. hogy hogyan lehet legyűrni a szorongást, mit tegyen valaki akkor, ha mondjuk pánikrohama van, mielőtt kilépne az utcára stb.

Amit viszont a magam részéről a csalódások egyik legfőbb okának tartok, az a pszichológia/pszichiátria mint "tudomány" tudománytalansága. Az orvoslás még az emberi test működésével sincs teljesen tisztában, mit szóljunk akkor az emberi elméről és lélekről? Ha viszont ezek az állítólagos tudományok nincsenek tisztában az elme és a lélek mineműségével, működésével, akkor hogyan lehetnének képesek a gyógyításra? A test gyógyítása is jórészt csak kísérletezgetés, hát még a léleké. Évszázadok, évezredek óta nem tudunk mit kezdeni pl. az őrültekkel, a pszichotikus torzulásokkal, pedig az elektrosokktól kezdve a lobotómián át a gyógyszerekig mindenfélét kipróbáltak, de semmi eredmény. Ha fáj a fejed, beveszel egy fájdalomcsillapítót, és megoldódik a problémád, mert bizonyított tény, hogy a sok közül valamelyik fájdalomcsillapító neked is használni fog, legfeljebb ki kell tapasztalnod, hogy melyik. Ha pszichés problémád van, tömheted magadba a rengeteg gyógyszert, de egyáltalán nem bizonyított tény, hogy bármelyik gyógyszer is használna, sőt, sokaknál éppen hogy állapotromlást idéznek elő. Sokszor még a pontos diagnózist sem tudják belőni, akkor hogyan lehetne kezelni a problémáidat? Sehogyan. Csak hát ezt a részükről ciki lenne beismerni, holott ez az igazság. Ajánlom olvasásra Andrew Scull Az őrület kultúrtörténete című könyvet, olvasmányos és nagyon tanulságos.

Kedves Kérdező!

Nekem segít a pszichológus :) Szándékosan nem múlt időben írok, mert még most is járok hozzá. Az életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy felkerestem egyet. Azért fordultam hozzá, mert olyan változás történt az életemben, amit egyedül nehezen tudtam volna feldolgozni: egyszerre veszítettem el egy barátomat, egy bizalmasomat, a hitemet és a karrieremet, a jövőképemet. Állandó önvád és sírógörcseim voltak, nagyon haloványan dolgoztam. Amikor ezen többé-kevésbé túlléptem, akkor önismeret miatt folytattam a látogatásokat.

Miben segít nekem? Elég hosszú a lista:

- A jól irányzott kérdéseivel arra kényszerít, hogy gondolkodjak el saját magamon.

- A rendszeres találkozások lehetővé teszik azt, hogy a felgyülemlett érzéseket kibeszéljem magamból. Ő segít ezeket rendszerezni, megérteni, rávilágít, ha valami ellentmondás van.

- Egy időben a stressz miatt nagyon fájt a nyakam. Erre mutatott olyan technikát, amit egyedül is csinálhattam.

- Lényegesen javult a nyakfájásom - már csak hébe-hóba fordul elő.

- Az álmaimat úgy elemezzük, hogy az rólam és az életemről szól.

- Sokkal tudatosabban látom, hogy mi is zajlik az életemben.

- Olyan dolgokra, tettekre világít rá, amiket tudtam, de valahogy nem ismertem fel, vagy teljesen tudattalan volt. Pl. hogyan utasítom el a segítséget.

- Keményen fog, nem engedi, hogy egy kérdést kikerüljek. Amikor felteszi még egyszer ugyanazt a kérdést, tudom, hogy nem szándékosan, de megkerültem a kérdést.

- Nincsenek tabu témák. Szemrebbenés nélkül felteszi az intim kérdéseket is.

- Nagyon jó megfigyelő, így tudja a határaimat feszegetni, tudja, hogy meddig mehet el.

- Azt érezteti velem, hogy az az 50 perc az enyém, rám figyel, az én gondolataimról van szó. (Nem úgy, mint a barátoknál, ahol hamar át tud váltani a beszélgetés másvalakire.)

- Nem sértődik meg semmin. :)

- Mindezeknek köszönhetően rengeteg jár az agyam saját magamon, de közben meg annyira nyugodt vagyok, mint még soha életemben.

Tudom, hogy nem egyszerű velem, de ezt soha nem érezteti. Elgondolkodtat, jó hasonlatai vannak, szembesít, és a hozzáállásával elérte, hogy elmondjak neki olyat is, amit még soha senkinek nem mondtam el. Nekem csak pozitív tapasztalatom van, és mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy egy kis önismeretre induljon el egy olyan emberrel, akiben meg tud bízni.