Ez csak "simán" depressziónak hangzik?

28 évesen semmi motivációm, életcélom, csak ülök a gép előtt, energiaitalt iszok, FB csoportokat böngészek, filmeket nézek..

Egy kis faluban éltem egész életemben, és úgy érzem, hogy (érthetetlen módon) annyira kötődök ide érzelmileg, hogy nem tudok elmenni sehova, ahol már lenne munka/karrier/szórakozás- mert ugye egyik sincs, nem is lesz.

Pedig vannak terveim, grandiózusak is, de a megvalósításhoz 0 a motivációm.

Természetesen szorongás is van, hogy ne lenne, rettegek mindentől, ami új/nem szoktam meg.

Pszichológushoz is jártam (kettő), de elég gyorsan eljutottunk oda, hogy megszakadt a dolog, mert hogy semmit nem vagy teszek meg, amit megbeszéltünk. Én meg egyszerüen úgy éreztem, hogy ők nem értenek meg engem/nem vesznek komolyan semennyire, a nem akarom megtenni/nem vagyok hajlandó egyáltalán nem ugyanaz.