Már régóta úgy érzem, hogy külső szemlélőként élem az életem. Mit tehetnék?

Bár útkereső korban vagy, ez elég korai, úgy értem, nálam ez egyfajta kiégésszerű-állapot kisérőjeként jelentkezett, kb. 25 éves koromban. Lett belőle(?) depresszió, szorongás.

Én is hasonlót éreztem, mintha nem lennék ott a pillanatban, nem élném meg a saját dolgaimat.

2006-ban depivel diagoztak. Semmi terápia, csak 3 vény, erős tabik. Nem kezdtem bele.

Egyre erősödő hullámokkal, völgyek-hegyek, de elvoltam 2018-ig, amikor egy régi cimbim öngyilkos lett. Ekkor megrogytam lelkileg, olyannyira, h komoly tüneteim lettek, látás-hallás zavarai, egyensúly.. Magánpszichiáter, Rexetin. Hatásos, jó volt, de kb.1.5 év után kifutott a dolog.

Nálam ekkor, az kúra utáni elvonási tünetek abbamaradásával jött ez az érzés, mintha nem lennék ott a pillanatban, az életemben.

Ez azóta is tart, aminek kb.2 éve. Már voltam vele szemészeten is, hátha a látás, de nem..

Deperszonalizáció, derealizáció - ez a neve, depresszió vagy egyéb mentális betegség tünete lehet.

[link]

Erzekeny emberek tinedzserkorban felfokozottabban elnek at ilyen erzeseket. En mara egy otven eves, a panik es szorongas miatt gyogyszert szedo hepi neurotikus vagyok. De meg gyogyszer meg kesobbi szorongas elott az a fiatalkori elviselhetetlen hol depressziom, hol mindenfele fura erzes huszonevesen megszunt. Legdurvabb 18 evesen egy nyariszunet alatt tarto deperszonalizacio volt. Istennek hala az iskolakezdes zokkentett vissza. Szoval azt ereztem, tulajdonkeppen mitol az anyukam az anyukam, mitol elek Budapesten, mi az, hogy en vagyok ez a fiatal vekony no, mi az, hogy ez a szobam, ezeket a zeneket szerettem mielott elkapott ez a szornyu erzes. Speciel ugy jott, mint egy bokaficam hirtelen. De ket honapig szuntelenul tartott.

Fiatalon is szukseged lehet szakemberre, de az eletkorodhoz is tartozik. Ha ki tud zokkenteni esemeny, ingerek, siman elmulhat.