Volt már, hogy egy barát vagy egy rokon a megszállotatokká vált? Vagy esetleg külső szemlélőként tapasztaltatok ilyent?

Nemigen, de olyan volt hogy vadidegenekkel beszédbe elegyedtem,kicsit dilisek voltak, de kedvesek(egy "felnőtt" nő, meg egy kislány, állítólagos testvérek).

A padon ültem, ők meg egy mellettem lévő padon és ők kezdeményezték a beszélgetést... Eleinte teljesen normális párbeszéd volt, még örültem is mert kicsit untam magam.Aztán teljesen értelmetlen dolgokat kezdtek mondogatni, rájuk hagytam, de folytatták és még amikor próbáltam finoman normális irányba terelni a beszélgetést, rám se hederítettek.Amikor elegem lett, felálltam és közöltem hogy dokgom van.Erre ők szigtén felálltak.Elindultam szép lassan és követtek... Na mondom biztos csak véletlen.Gyorsabb tempóra kapcsoltam, hátranézek,látom ők a nyomomban még mindig.

Na akkor aztán rendesen futásnak eredtem és tettem egy nagy kerülőt hazafelé.Szerencsére lemaradtak.

De ezzel még nincs vége.Másnap ülök kint az erkélyen(panel 3.emelet)

Látom hogy ott sétálnak az utcán és hallom hogy nevemet ordítják.Voktam olyan hülye hogy bemutatkoztam... Majdnem észre is vettek, mert pont úgy ültem hogy abból a szögből rájuk láttam, de hálistennek ők nem láttak meg.Utána nem láttam őket többé és utólag inkább vicces volt az egész.Az volt a rémítő az egészben ahogy az egész beszélgetés kezdett elfajultak meg rámtapadtak.

Bocsánat ha offoltam de nekem ez volt az egyetlen ilyen élményem.Bele se merek gondolni milyen lenne ha a barátaim, meg rokonaim viselkednének így.Bár keresztanyám volt hogy így viselkedett de csak mert megértően hallgattam akár órákon át de mostanában már túl elfoglalt vagyok hogy egyáltalán epcsíphessen "egy kis" beszélgetésre.