Tönkretesznek az emberi kapcsolataim. Hogy jöjjek rendbe?

Rájöttem, hogy elég emberfüggő voltam mindig is. Mindig az számított, hogy a környezetem hogyan vélekedik rólam. Általában rosszul vélekedett, legalább is én így éreztem. Az, hogy az utcán lévő ember mit gondol, nem érdekel, de ha kolléga, iskolatárs, barát, családtag, párkapcsolat stb., és ezeknek az ismerősei, az nagyon is érdekel. Nagyon rosszul esik, ha nem szeretnek, ha nagyon eltér a véleményünk és ő emiatt csúnyán beszél velem, erre egy példa: beszélgettem egy ismerősömmel, hogy én majd szeretnék esküvőt, jó lenne, ha már ismerném a leendő férjemet, ő meg teljesen kikelt magából, hogy a húszas éveinkben nem szabad ilyet akarni és hagyjam a hülyeségeimmel, őt ne traktáljam esküvővel mert ő soha nem akar, de megállapodni se amíg ilyen fiatal és hogy én teljesen hibásan gondolkodom...

Körülöttem mindenki olyan típus, hogy nem ismerik el, ha hibáztak. Ha szólok, hogy valami rosszul esett, kitalálnak valamit, ami miatt én lehetek a történetben a hibás és akkor máris ott tartunk, hogy én voltam a szemét, ők teljesen érthetően viselkedtek és ne mondjam meg nekik, hogyan cselekedjenek. Vagy a másik, hogy elkezdik mondani, hogy "ja, én vagyok a legnagyobb szemét a világon, dögöljek meg", holott nem ezt mondtam, csak szerettem volna megbeszélni a problémákat. Ilyenek a szüleim, a testvérem, a legjobb barátom, az exem, akivel egy hónapja szakítottunk. Na, ő pl megcsalt, átvert, és amikor rájöttem és számon kértem, nem bírta elviselni, hogy ez történik és kb kilökött az ajtón, hogy húzzak már innen, mert ő nem hajlandó velem beszélni. Bezzeg ha én rossz pillanatban vettem levegőt, akkor hetekig felhozta, hogy mennyire hülyén viselkedtem, de elvárta, hogy én elnézzem neki, hogy megcsal és másba szerelmes.

Most elegem lett, letöröltem magam a közösségi platformokról és napok óta nem beszéltem senkivel. Ez nekem is nagyon fura, mivel eddig szabályosan rosszul voltam, ha nem kommunikáltam pár óráig senkivel, de rájöttem, hogy mindenki, aki fontos (volt) nekem, mérgez. Inkább akkor nem beszélek senkivel, csak ne ártsanak nekem.

Hogy lépjek túl ezeken a sérelmeken? Mit tegyek, hogy ne érintsen ilyen érzékenyen, vagy hogy védekezzek a bántalmazás ellen? Komolyan, félve írtam ide, nehogy itt is valaki belém kössön, de egyszerűen senkivel nem tudok megbeszélni. Tegnap egy órát sírtam azon, hogy mindenkinek jobb lenne, ha meghalnék, mert akkor senkinek nem ártanék, senki nem csalódna bennem, nem mondanék olyat, amivel kiakasztom őket, nem világítanám rá őket, hogy nem viselkednek tökéletesen.

Látjátok, én mindig magamat hibáztatom. Képtelen vagyok úgy gondolkodni, hogy ők ilyen hülyék, inkább úgy vagyok vele, ha mindenki ilyen velem, akkor az az én hibám.