Nem tudom mit tehetnék, hogyan tudnám ezt legyőzni?

Úgy érzem szerencsésnek mondhatom magam, mert 10 éves koromig bezárólag nagyon boldog gyermekkorom volt, és ez sokaknak nem adatik meg. Hárman voltunk/vagyunk testvérek és a szüleink is szerették egymást, csodálatos család voltunk, persze voltak viták de én szinte csak a jóra emlékszem. Egy életvidám gyerek voltam, de mióta elváltak a szüleim elég durván, minden megváltozott.

Ennek idén lesz 9 éve, és az a baj, hogy a sok jó emlék nem vált ki belőlem jó érzéseket. Inkább fájnak, nagyon fájnak. A legboldogabb 6-7 évesen voltam, és egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy minden megváltozott. Eltelt egy évtized, változott a világ, a család szétment, és nekem rettenetesen fáj mindez. Belebetegedtem.

Mostanában felerősödött ez a fájdalom, legszívesebben visszamennék az időben, mert akkor minden jobb volt. Volt olyan is, hogy elhitettem magammal, hogy nem 2020-at írunk hanem 2007-et, hogy lenyugodjak és valóban kellemes érzés fogott el, de amikor eszembe jutott, hogy ezt csak kitalálom, nagyon kiborultam.

Ugyanabban a házban élek, mint kicsinek, és bármerre nézek, eszembe jut, hogy régen is itt volt, régen másabb volt stb. Kb. fél év - egy év múlva költöznék át a Páromhoz, úgy vélem akkor sikerülni fog egy kicsit kiszakadnom innen, de az még arrébb van.

Most a vírus miatt sehova nem lehet menni (legalábbis anyám itthon tart) és nem tudom így mit tehetnék, már lassan egy hónapja otthon vagyok és kezdek egyre jobban beleőrülni, hogy régen milyen szép volt és most minden más.

Lehet nem vagyok normális, de kérlek segítsen az,aki tudna erre valami megoldást. Nem tudom, hogy fogom így kibírni ezt a pár hónapot, ráadásul még itt az érettségi is a nyakamon, és így alig tudok tanulni.

19/L