Bele lehet őrülni, ha elhagyja a vallását valaki?

Mindenkit traumatizál, ha évekig egy hitben él, majd hirtelen rájön hogy nem az a világ, aminek hitte.

Például azokat is sokkolja, akik évekig élnek boldog házasságban, de kiderül hogy a párjuk 5 éve szeretőt tart, és az egész amiben hittek, egy hazugság volt.

Az életed során többször fordul elő az hogy megkérdőjelezel dolgokat amikben hiszel. Nálam ez úgy volt, hogy egy mérsékelten vallásos családban nőttem fel. Láttam hogy nekik nem működik amit csinálnak, ezért sokat olvastam, érdeklődtem és nagy dühösen teljesen ellene fordultam a dolognak, kb a te korodban.

Akkor kezdett el érdekelni a sátánizmus és az ateizmus. Ahogy látom sokan vannak ezzel így mivel ez a másik pólus, így az ember mérgében nem tud mit csinálni mint elindulni az ellenkező irányba. Van aki itt megáll. De nekem mondjuk ez nem volt elég. Tovább mentem mindenféle spirituális, ezo, tanulmányok felé.

Addig érdeklődtem, míg kérdéseim voltak, és kutattam amíg meg nem kaptam mindenre a választ, és nem hagytak bennem kételyt.

Neked is ezt ajánlom. Lehet hogy nem úgy van, ahogyan tanultad, ahogy eddig hitted. De nem jelenti azt hogy teljesen hazug az egész. Kutass tovább, és találd meg azt, ami számodra hiteles válasznak tűnik.

Ma már nem vagyok semmilyen vallás híve, de rengeteg különböző információt és tanítást raktam össze, amiből megértem a világot és ami számomra működik, hogy jó életem legyen. A kereszténység nem volt az.

Elég veszélyesek tudnak lenni ezek a huszonéveskori csalódások. Amikor valaki nem kapja meg valami fontostól azt, amit keresett, akkor „csalódik”, majd eldönti és megracionalizálja, hogy az egész a gyökeréig baromság, aztán nem ritkán 10+ év nihil és lelki nyomor után fogja fel, hogy nem volt az annyira baromság, meg amúgy szüksége is lett volna rá, csak nem egész úgy működik, ahogy ő elképzelte magának (vagy ahogyan mások előadták neki). A valláson kívül sok minden mással is lehet ugyanígy járni, pl. házasság, barátság, erkölcs, stb.

A kérdésre válaszolva, az addigi vallását elhagyni az embernek még nem feltétlenül lenne nagy törés, de ha azon túl nem tud valami másban lelki (spirituális, szimbolikus, ahogy tetszik) életet élni, az roncsot csinálhat belőle; ehhez az ürességhez felnőttként már nem mindenki tud alkalmazkodni, főleg aki nem kizárólag világkép és templombajárás szintjén volt „vallásos”. (Nálad nem tudom, mi volt a helyzet, a leírásból nem egyértelmű.)

Ha parkolópályára akarod tenni egy kicsit a dolgot, és racionálisabban akarsz gondolkodni róla, akkor Carl Gustav Jungnak sikerült ezt úgy megközelítenie, hogy sem vallásos, sem ateista állásfoglalás nincs benne, mégis meg tudja fogni a vallások értelmét és hasznát a pszichológiai jelenségeiken keresztül (de nem „elpszihologizálva”). Ezt pont ingyen is el lehet érni online, megkeresem, ha érdekel.

Katolikusként egyébként (vagy akár csak Jób könyve után) tudhatnád, hogy ez a "önmegnyugtatásból kitalált vallások" nem felel meg a valóságnak. A kereszténység előtt az Ószövetségben és több más ókori vallásban közös volt, hogy "van Mennyország, de minden ember az alvilágba jut". És az alvilág már a Gilgames-eposzban is egy elég szar hely volt, aminél jobb lenne meghalni... szerinted ki próbálta ezzel megnyugtatni magát? Még ha ateista szemszögből akarod is megmagyarázni, hogy hogyan születtek a vallások, ez az "emberi tulajdonságra épített önnyugtatás" akkor is egy nagyon olcsó, és finoman szólva nem tudományos magyarázat.

Szóval egy dolog, hogy kétkedsz, de hogy te TUDOD, „hogy ez egy mese, és ide bújok a gondok elől, ez csak egy menekülőút”, az nem felvilágosodás, hanem csak egy másik, sokkal rosszabb „vallás”. Erre is bátran rá lehet fogni, hogy csak eleged lett a vallásodból, de nem bírod a bizonytalanságot és inkább ebbe a megalapozatlan „nagy rájövésbe” menekülsz. Ez ellen persze öntudatlaul szintén tiltakozol, ezért is érzel szétszakítottságot. Mert tudatosan ezt döntötted el, így el akarod fojtani a tudatot, hogy ez a „rájövés” csak egy „semmiből előhúzott” önmegnyugtatás. Még a kereszténységben is sok minden előfordul, amivel szemben az ateizmus önmegnyugtatás lehet – ahogy ezt a válaszolók közül is megerősítették.