A munkahelyem depresszióssá tesz, hogyan kezeljem?

22 éves egyetemista vagyok, mivel a szüleim nem tudnak anyagilag támogatni, főállásban dolgozok az egyetem mellett.

Nagyon szeretem a munkámat, már két éve vagyok itt, sokat fejlődtem és rengeteget haladtam felfelé a ranglétrán. Már az előző munkahelyemen is valamiféle vezető pozíciót töltöttem be, de az csak diákmunka volt. Itt is most elég felelősségteljes, fontos szerepköröm van, alapvetően szívesen csinálom, mégis nagyon rossz hatása van a mentális egészségemre. Nagyon sok energiámat beleteszem ebbe a munkába, sokszor a szabadidőmet is rááldozom, pedig eredetileg nem is várták el. Szeretem a kollégáimat, alattam dolgozókat, és a közvetlen főnökömet is, mindenkivel jó a kapcsolatom. Megbecsülik a munkámat és kedvesek velem akkor is, amikor nem minden tökéletes, lelkileg mégis nagyon megvisel.

Volt már egy nagyon kemény időszakom, tavaly ősztől idén tavaszig kifejezetten mély depresszióval küzdöttem. Éreztem, hogy köze van a munkahelyemhez, mert abban az időben elég feszült volt a helyzet, de nem tűnt fel az oksági viszony. Olyan rosszul voltam, hogy már az öngyilkosságot fontolgattam, és néhány pillanatban úgy éreztem, tényleg képes lennék megtenni. Rendszeresen "összeomlottam", főleg munkaidőben (szerencsére viszonylag észrevétlenül). Ngayon szerettem volna helyrejönni, de valódi segítséget nem kértem. Kevés embert avattam be, őket sem teljesen, és igazából az ő érdeklődésük és segítő szándékuk is inkább zavart. Valahogy egészen hirtelen múlt el a helyzet, néhány hónapig kifejezetten jól is éreztem magam, de most úgy érzem, kezd visszatérni.

Egyre többször érzek erős szorongást, rossz az általános közérzetem, minden öröm csak pillanatnyi, azt sem tudom igazán átérezni. Most is nagyon rosszul érzem magam, a sírás fojtogat, pedig nincs semmi reális ok rá, csak ma is (szabadnapom ellenére) sokat foglalkoztam a munkámmal, volt néhány kisebb probléma. Szeretném ezt időben megfékezni, mert nagyon félek, hogy újra annyira rosszul leszek, mint korábban.

Szakember segítségét nem szeretném kérni, sok körülmény miatt, meg annyira nincs is rá kapacitásom. Az időm jelentős részét a munka teszi ki, meg az egyetem, a többit főleg pihenéssel töltöm, nem nagyon járok el itthonról. Most tervezek elkezdeni mozogni, mert a testi egészségemet is elhanyagoltam kicsit. A munkatársaimon kívül kevés emberrel van kapcsolatom, szinte csak a párommal és a családommal. Az egyetemen egyáltalán nincsenek barátaim, mivel nincs időm eljárni a közös programokra, és a munka miatt amúgy is más ütemben haladok, mint a társaim. A régi barátaimmal nehezen tartom a kapcsolatot az interneten keresztül, de igazán már amúgy sem érzem közel magamhoz őket (sőt, nagyjából senkit sem). Igazából én magam is látok néhány változtatást, amit meghozhatnék, és talán inkább arról szól ez a kérdés, hogy egy kicsit kiadjam magamból a feszültséget, de szívesen fogadok tanácsokat!

Köszi!