Miért nincsen bűntudatom az emberekkel szemben?

Mielőtt bárki is feltételezné: nem, nem vagyok pszichopata. Többször volt alkalmam bántani az exeimet még anno, amikor együtt voltam velük. Volt, hogy filmezés közben kimentem pisilni, késsel a kezemben tértem vissza, elsősorban ijesztgetés volt a célom, de ha nagyon megijedt valamelyik, akkor lassan közelítettem feléjük, ha pedig nem volt elég nagy az ijedtség, a torkukhoz raktam, ha pedig az sem volt elég, akkor olyan szorosan tettem oda, hogy elkezdett fájni.

Az az érdekes az egészben, hogyha velem csinálná ezt valaki, az szexuálisan izgatna, viszont én nem azért csinálom, mert beindít, hanem mert jókedvem lesz utána. Volt, akivel csak randizgattam, de mindenáron meg akartam vágatni magamat Vele, végül rávettem. Az volt a célom az egésszel, hogy én nagyobb kárt okozzak benne, így egy szava nem lehetett, nem tudott volna kihez fordulni, ugyanis könnyedén rámondhattam volna, hogy ''Ő kezdte.'' Egyszer túlzásba estem, és a csuklóját sikerült megvágnom, de hozzáteszem: nagyon felidegesített aznap. Elég kemény látvány volt, mert akkor ömlött a vére, és elmenekült szinte. Bevallom, kicsit tartottam, hogy feljelent, de megvolt a tervem: Megvágott, én pedig így védtem magamat.

Szerencsére vannak olyan férfiak, akik kimondottan élvezik, ha szadizzák őket, én pedig kihasználom a helyzetet. Néha el is gondolkozom azon, hogyha nem lennének törvények, akkor ölnék is. Nincs abba semmi.

Nem vagyok pszicho, például állatot sohasem bántottam és még önvédelemből sem menne szerintem. Csak az emberekkel szemben tudom mindezt megtenni.

Ennek mi lehet az oka? L