Kezeletlen depresszióval együtt élni?

Nem akarok gyógyszert szedni mert tudom hogy egy agyhalott zombi lennék tőlük. Jártam pszichoterápiára de egyáltalán nem használt, igazából csak elszomorodtam/felhergeltem magam azon hogy konkrétan láttam a pszichológus fején hogy mennyire nem vesz komolyan, én ilyen légkörben nem tudtam megnyílni.

Nincs is kedvem visszamenni se hozzá, se máshoz. Nem is hiszem hogy lenne nagyon más ingyenes a városban (a fizetős nem opció)

Néhány éven belül tervezek külföldre menni. Tudom hogy ott sincs kolbászból a kerítés vagy milyen hülye közhelyet szoktak mondani, de meggyőződésem hogy a depressziómat két dolog okozza: az a kilátástalan helyzet ami ebben az országban uralkodik (nincs erőm vitatkozni, ha szerinted itt minden rendben van, akkor gondold azt és görgess tovább, komolyan nem bírnék el még egy kiosztást ezzel kapcsolatban)

illetve az a sok szarság ami történt velem, amikre folyamatosan emlékeztet itt minden.

A kérdésem pedig az lenne, hogy érdemes-e megkockáztatnom azt hogy hagyom az egészet és nem kezeltetem, annak ellenére hogy hétről-hétre egyre rosszabb az állapotom, vagy inkább vegyek erőt magamon és kezdjek magammal valamit? (mit?)

Tudom hogy így ennyiből még egy szakember sem tudja felmérni a helyzetet, de ötletem sincs hogy hova fordulhatnék, a pszichiátriától már kifordul a gyomrom őszintén szólva.