Az antidepresszansnak teljesen tunetmentesse kell tennie az embert?

1-es, az a nyugtató...

Az AD - ha megfelelő és az adag is az - akkor igen, hosszabb távon tünetmentessé tesz teljesen.

Pszihonautaztam rengeteget, hogy megtudjam, miért érzem magam rosszul. Miután rájöttem, visszavezettem, mi miatt, de főként, hogy miért raktározták el bennem az adott dolgot. Pl. rengeteg ideig hittem azt, hogy csúnya vagyok, majd feloldottam magamban, mi miatt hiszem ezt, hisz butaság ez az egész, még ha csúnya lennék is, ezek nem az én gondolataim. És így tovább. Találkoztam a másik énemmel, a harmadikkal, aki elszenvedi a negatív gondolatokat, majd egyesítettem őket, hogy ne külön-külön funkcionáljunk. Van az egód, a pain body-d, és a tiszta szellemed. Ez nem olyan szellem, ez inkább egy tudatállapot, ami tiszta, ahol az igazság rejlik, ezt próbálja az egód bemocskolni, hisz neki meg az a másik sík az ideális, ami a szellemednek, lelkednek kín. A pain body, pedig a tested, aki elszenvedi a saját, és mások egójából fakadó sérelmeket. Te ennek az összessége vagy, csak mikor, melyik részed dominál. Ha csúnyának tartod magad, az az egódnak is rossz és a lelkednek is, nyilván nem leszel boldog. Ha szépnek gondolod magad, az az egódnak az endorfin, löketet ad neki, még többet akar, a lelked pedig szenved közben, mert neki nem érdeke, hogy úgy foglalkozz a külsőddel, minél inkább megfelelj másoknak, a saját egódnak. Ha nem tartod egyensúlyban ezt az egészet fellép a depresszió. Meg kell tanulnod elfogadni magadat, a halált, azt, hogy nem vagy egyedül a fejedben. Volt pszihózisom egy hónapon keresztül, amikor átélhettem milyen skizofrénnek lenni. Az is ezen alapult nálam, de azt már nem tudtam nyilván kontrollálni, egyszer csak szerencsére abbamaradt, de ez csak úgy magától nem alakul ki, ilyen miatt ne félj. Meg kell tanulnod uralnod a gondolataidat. Egyik feled sem tisztán igazi, nem

szabad csak úgy hinni egyiknek sem. Neked kell mérlegelned, mit miért tartasz éppen vonzó ajánlatnak, helyesnek. Nekem pl. volt olyan szokásom régen, mint sok-sok fiatal lánynak, hogy vedd fel ezt a mini szoknyát, hisz jól áll, kívánatos leszel benne, izgi lesz. De ezt vajon tényleg én gondolom? Csak az egóm gondolja, de még ő sem, hisz mások már beprogramozták filmek, pornók, magazinok, reklámok által. Ha nem lesz a szoknyában sikered, mi lesz? Elégedetlen leszel, az az egódnak pokol, depresszív lesz a hangulat. Ha meg tetszik egy izmos csávónak, az miért jó? Hisz neki is csak azért tetszik, mert ugyanazt a programot kapta, mi szerint ez jó, én miért akarnék olyannak tetszeni, aki fogyasztja ezt a programot? Felhúzok egy térdig érő feszülőset, kedvesen mosolygok mellé, mert ez miért ne lenne normális, mosolyogni a világra? Az egóm megkapta a szoknya flasht, csinos vagyok, mégis közelebb állok a lelki békémhez benne, mint egy rövidebben. Ez most csak egy példa volt, én ilyeneken keresztül tanultam meg, mert engem sokat bántottak fizikálisan, így a fizikai valóm volt károsodva, ezt kellett kijavítanom.