Helyes dolgot cselekszem?

Igen eljutottam arra a pontra hogy gykra jövök fel.

2 óra múlva szeretném magam levetni a mélybe. Ebben az a legszomorúbb, hogy van egy álmom. De minden egyes szar amit csináltam, a napokban felhalmozódik, rettegek attól hogy holnap szégyenkezni fogok. Nem merek az emberek szemébe nézni, nem merek melléjük ülni,minden nap remeg a kezem és gyomorgörcsöm van ha reggel az iskolába megyek, mert bármikor megláthatnak a másik oldalammal.

A családommal se túl jo a kapcsolatom, sőt, ez majdnem minden gondom oka. Két éve kezdtem el vagdosni magam, majd tavaly decemberben ismét. 8 hónapig tiszta voltam, azonban ma megint vágtam.

És egyáltalán nem fáj. Valamiért nem fáj jobban mint a szívem, vagy a zsibbadtásérzésem.

Elvesztettem az utolsó embert is akiben bíztam, én magam kergettem el, mert valamikor hihetetlenül önfejű vagyok és fszkalap, az iskolában röhögök vicceket mondok bohóckodok, de amint hazaérek egyből sírva fakadok. Előttem az élet, de én már nem akarom élni. Túl sok szr történt, magányos vagyok a 30 fős osztályban, a problémáimat pedig nem tudom elmondani személyesen, mert egyszerűen képtelen vagyok róla beszélni a pszichológusnak is. Jobban szeretem csak leírni, de az emberek őrültnek vesznek mert én messengeren beszélek ilyenekről nem a való életbe, és már én magam sem tudom mi vagyok, egyik hónapban full depressziós, vagy egy öntudat nélküli senki aki másokat bánt, nagyon ritka amikor tényleg csak ülök magamban és nem gondolok semmire.

16/L