Úgy érzem meg kéne ölnöm magam de túl gyáva vagyok hozzá?

Nem vagyok képes arra hogy beszélgessek másokkal, és boldognak lenni.. A nap nagy részében tettetem a vidámat, és van hogy néha az is vagyok, de amikor itthon vagyok mintha egy teljesen más világba csöppenék bele.. Egyfolytában a gondjaimon gondolkozok, túl gondolok mindent, és ebbe persze az se segítség hogy k*rvára nem vagyok képes elfogadni magam. Próbáltam sportolni, hogy ne rugózzak ezen, de képtelen vagyok nyugodt lenni, ha egy idegen ember van a közelembe és szóba kell állni vele, mintha egy minimális pánikroham törne rám ilyenkor. És mostanában azon gondolkodom hogy hogy kéne megölnöm magam gyorsan, és fájdalom mentesen.

De nem szeretném hogy az összes gondomat át adjam a családomnak/barátaimnak.

Úgy érzem, senki nem ismer igazán és nem is fog mert nem lesz idelye erre. Általában vágdosással "kezelem" a rossz kedvem, de nyilván a combomon hogy ne vegyék észre, nem feltűnés képpen vágom. Gondolkodtam drogokon/gyógyszereken de nem akarom rosszabbitani a helyzetem függőségekkel. Így is van egy pár.. Mit tehetnék? Teljesen kétségbe vagyok esve.