Normális, hogy egy pszichológus nem mindig kedves és megértő a klienseivel szemben a terápiás téren kívül?

Szerintem nem normális, sőt elmebeteg, de hallottam olyat, hogy egy terapeuta már az elején tisztázta a klienssel, hogy ha az utcán összefutnának, akkor csináljanak úgy mint két idegen, senki nem üdvözli a másikat. Az én terapeutám nagyon nem ilyen. De egy ismerősöm meg a terápiás munka lezárása után egyenesen baráti kapcsolatot nyitott a terapeutájával.

Tény, hogy vannak nagyon merev terapeuták is, remélem, sose kerülnek az utamba... Igazából kipróbáltam többet, és amíg meg nem találtam a normálisat, addig azt hittem, hogy ez a merevség az alap, de amikor a normálissal elkezdtem a terápiát, kiderült, hogy azt a támogatást az előzőektől sose kaptam meg, amit tőle. A többi csak szerepet játszott, a a jónál meg határozottan őszintének érzem a támogatást és volt olyan, hogy szólt hogy látott egy rendezvényen, de elnézést kért, hogy nem tudott odajönni üdvözölni.

Én hazugságnak érezném a terápiás munkát, ha egy álarcos biorobottal kéne beszélgetnem, aki az utcán rám akarja hívni a rendőrt egy normál emberi megnyilvánulásért és talán csalódott lennék, hogy "hittem" neki. De ezzel nem akarom azt sugallni, hogy kérdőjelezd meg az egész addigi munkát vele, mert biztosan segített valamennyit, de egy normál terapeuta örömmel hallgatná meg, hogy hogyan alakul az életed. Szerintem aki terapeutának megy, legyen már annyi hivatástudata, hogy ha a kliense krízisben van, akkor két időpont között vagy a terápia lezárása után is felvegye neki a telefont. Nagyon árulkodó, hogy ő meg egyenesen letiltott. Szerintem neki van valami kettyenése.

#2 vagyok - kezd a sztori "nem lenni kerek". Ennek a fényében az is lehet, hogy úgy látja rajtad, erőszakoskodsz, ahelyett hogy keresnél egy másik terapeutát. Ő tisztán és őszintén elmondta, hogy a végére ért az eszköztárának, nem tud veled továbblépni, ezért kér, hogy keress egy új terapeutát. Ez eddig teljesen normális, így kell csinálni. Ennek ellenére te felhívod, hogy újabb időpontot kérj... Ha ez a sorrend, Te tűnsz nehéz esetnek. Talán pont azért is viselkedik így, mert a sok beléd fektetett energiája nem úgy szökött szárba benned, ami a gyógyulásodat szolgálná, azaz nem lettél függetlenebb, "önrendelkezőbb", hanem éppen hogy őt tetted meg függőséged tárgyává, aki "hiányzik" és annak ellenére keresed, meg várod el az érdeklődését, hogy ő már tisztázta, hogy nem nyitott a további terápiára. Az írásodból úgy tűnik, hogy nem is fogadtad meg a tanácsát, nem kerestél másik szakembert. Csak laikusként jelzem, hogy számomra is fárasztóak azok az emberek, akik tőlem várják az életük megoldását, de az észrevételeket eleresztik a fülük mellett. Én sem szívesen fordítok rájuk figyelmet pár ilyen tapasztalat után egy pszichológusnak meg ilyen esetben konzekvensnek kell lennie.

Tehát árnyalnám a korábbi véleményemet az újabb információk fényében: ha a cselekedeteid alapján nyilvánvaló, hogy semmibe veszed a terapeuta döntését, javaslatát, akkor jogos, hogy nem reagál rá kedvesen és megértően. És még csak nem is feltétlenül azért, mert haragszik rád. A Te érdekedet is az szolgálná, ha lecuppannál erről a terapeutáról, nem "hiányozna" és egy másik után néznél. Ha konzekvensen elutasít, hátha egyszer felfogod, hogy mit kellene tenned a saját érdekedben. A terápiád egyáltalán nincs még lezárva, ez nyilvánvaló, csak másnál kell folytatnod.

Borderline vagy? Így mar azért kezd másmilyen lenni a sztori.

Szerinted milyen lenne egy dokinak, ha az összes páciense ezt csinálná? Ha ennyire nyomulna egy, azon mar en is kiakadnék.

gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e.

sok terapeutával megcsinálja ezt a kliens, hogy megpróbál belelépni az életébe. az éjszakáiba, a nappalaiba. leveleket, csomagokat küldözget. ólálkodik a háza körül hétközben és hétvégén is. és ha nem az történik, amit ő akar, esetleg a terap kocsijának/házának felgyújtásával fenyegetőzik, vagy urambocsá azzal, hogy a kisgyerekét megöli

jól tette, hogy jogi lépéseket helyezett kilátásba. más eszköz ugyanis nincs sajnos a kezében