Volt, hogy annak ellenére, hogy borderline volt a párotok, még nagyon szerettétek?

Nekem 20-24 éves korom körül volt szörnyű időszakom, akkor egyáltalán nem tudtam kontrollálni a viselkedésemet. (most 27 vagyok, és rengeteget javult az állapotom, ezt csak bíztatásként írom neked!) Akkoriban épp egy 5 éves párkapcsolatban voltam. Az a párom kapcsolatfüggő volt, bármit csináltam, ragaszkodott hozzám, szóval el lehet képzelni... Rengeteget veszekedtünk, mert rosszul viselte a szélsőséges hangulatváltozásaimat, azt, h őt is és magamat is bántottam testileg-lelkileg, mégis, amikor szakítani akartam/szakítottam vele, akkor könyörgött, h ne. Brutális időszak volt, jobb lett volna nem párkapcsolatban lenni akkoriban, mert majdnem rámentünk mindketten. Egyébként azóta is gyakorlatilag folyamatosan vannak párkapcsolataim, de sokkal kiegyensúlyozottabbak, mivel én is az vagyok... 27f

Én két ilyen kapcsolatban szenvedtem, és az elsőt annyira, de annyira szerettem, hogy nem bírtam elviselni, hogy bánt, és szétmorzsolja a lelkemet. Egészen hamar kiszálltam, mert megölt volna a viselkedésével. A másodikat csak sajnáltam, és a szex volt vele jó, de nem lettem szerelmes, mert mikor a szerelembe esésnek meg kellett volna történnie, akkor kezdett hazudozni, és akkor jöttem rá, hogy anyagilag számít rám, miután a saját pénzügyi helyzetét őrült és felelőtlen módon tönkretette. Nem akartam, hogy az én pénzügyeimet is padlóra tegye, és nem akartam a drogfogyasztását finanszírozni, ő meg ezen megsértődött. Minél többet hazudott, minél többször beszélt velem csúnyán, annál inkább kiábrándultam belőle. Sajnáltam, de a végén már megvetettem a viselkedése meg az érdekvezéreltsége miatt.

#3: Nálam is drogügy volt a töréspont.

Szia! "Olyan barátra lenne szükségem, aki ennek ellenére is szeretne. És nem csak egy betegséget látna.". Nem vagy egyenlő a diagnózisoddal, nem csak ez látszik belőled. Én párkapcsolatról nem, de barátságról tudok nyilatkozni. Nem volt elviselhetetlen, sőt, jó volt. Abszolút szerethető volt. Én lettem volna a barátnője évtizedekig is mígnem egyszer összevesztünk és úgy döntött nem keres többé. Hát ki lettem baszva mint egy használt pelus, szerintem nem én "hagytam el". (Na jó azért a sztori hosszabb de most itt nem tudom részletezni). A lényeg hogy szerintem nem igaz hogy szerethetetlenek a borderek, sőt. A rossz napokat ellensúlyozzák a jók. Minden ember értékes, és csak azért mert valaki személyiségzavaros nem lesz kevésbé az, és ugyan úgy lesznek jó tulajdonságai amik miatt jó vele lenni, meg rosszak amik miatt nem. De ez alapvetően mindenkinek megvan, max. kevésbé intenzíven. Ami viszont egy probléma volt nekem is, az a túlagyalás. Te is azon agyalsz, meg prekoncepciókat gyártasz hogy te elviselhetetlen vagy és biztos csak gallyra menne a kapcsolatod. Nyugi, én így látatlanban is megmondom neked, biztos hogy nem vagy elviselhetetlen, vagy legalábbis nem állandóan. :D A kérdés tehát szerintem nem az, akadna-e valaki aki szeretne, elviselne. Te tudnál-e szeretni valakit? Akad-e valaki akit kedvelsz jelenleg? És nem csak azért lennél vele mert annyira jól esik hogy szeret meg "elvisel"? Ne agyald túl a dolgokat, ne ásd el a kapcsolataid kimenetelét még az előtt hogy belekezdenél. Légy nyitott, hagyd hogy próbálkozzanak és próbálkozz te is és biztos lesz valakid. Élni kell az életet, ne agyald túl. Járj terápiára és fejlődni fogsz, könnyebb lesz az ismerkedés is.

#5 alapvetően jól fogalmaz. A szex, a cicás bújás, az érdeklődés stb. kompenzálta a kisebb rossz dolgokat. Azonban olyasmiket is olyan módon akart verbálisan leverni rajtam, amit egy "normális" ember nem tenne, és ha fizikai erőszak volt, akkor könyvespolcot borogatott, italosüveget dobált, IKEA-s szekrényt rugdosott (majdnem szétesett). Ezekből összejött három strigula, plusz az, hogy "betegszabi" alatt akart dolgozni máshol többért, hogy anyagot vegyen. Ekkor kész kifújt. Imádtam a teste minden porcikáját, a lelkéhez is alkalmazkodni akartam, de ezt nem tudtam elfogadni.

Szerintem a családon belüli erőszak jórészt szintén borderline személyiségzavarból ered, az egy kivétellel, amikor a férfi az italtól válik állattá. Én nem is értem, hogy várhatja el egy bántalmazó, hogy tűrjék el a bántalmazását, és még ráadásul szeressék is.