Pánikroham? Poszttraumás stressz szindróma? Mi lehet ez?

Az utóbbi időben egyre többször (hetente-kéthetente) vannak pillanatok amikor rám tör egy "minden sz.r" érzés, a totális reménytelenség érzése, és pár órán keresztül egyszerűen semmi nem tud felvidítani. Olyan letargikus pillanatok amikor felnőtt létemre legszívesebben bőgnék mint egy kisgyerek (ha épp senki nem látja akkor szép csendben meg is nyitom a "csapot").

Öngyilkosságra hajló (vagy egyéb önveszélyes) gondolataim nincsenek, az életem is aránylag rendben van (biztos megélhetés stb., bár barátaim nincsenek, max. társas magány). Volt viszont egy stresszes időszakom néhány hónappal ezelőtt amikor egy nagyon közeli hozzátartozóm nagyon súlyos beteg volt (inkább nem részletezném) és hosszú heteken át aggódtam érte. Akkor is éreztem így de az jó okkal történt (ő azóta jól van). Már akkor is meglepett mert nem vagyok olyan aki ennyire érzelmes lenne de most már ugyanez kap el néha, csak úgy. A körülöttem lévőknek fogalmuk sincs az egészről, kifelé nem mutatom és nem is beszélek róla mert csak bolondnak tartanának még ha kimondatlanul is.