Mennyire normális,ha nem vagyok egy közösségi ember?

Nézd, igazából teljesen mindegy, hogy "normális" vagy milyen jelzővel lehet illetni téged. A kérdés az, hogy jól érzed így magad? Milyen nehézségeket okoz neked ez a másság? Hacsak nem valamilyen súlyos problémáról van szó (mert például az autizmus is lehet súlyos), akkor nem feltétlenül kell diagnózist szerezni. Te ugye képes vagy ellátni magad és egy munkahelyen is helytállni. Innentől elég az, ha foglalkozol azzal, hogy jobban tudd kezelni az indulataid, ne terelje el minden a figyelmed ötpercenként, meg tudd oldani azokat a szociális szituációkat, amik adódnak, amennyi szociális igényed van, azt ki tudd elégíteni stb.

Ha valamilyen gyanúd van, hogy ez most autizmus vagy adhd vagy szociális szorongás vagy mi a neve, az arra jó, hogy sorstársakat keress, akiknek ugyanazok a nehézségei, és így ötletekkel tudjátok segíteni egymást. Lehet, hogy még egy számodra jobban fekvő szakmára is kapsz ötletet, és így végül a munkád is élvezni fogod. Meg persze ha egész gyerekkorodban lenéztek, mert más vagy, vagy mert "nem vagy normális", akkor megkönnyebbülést hozhat egy papír, hogy pl. autista vagy.

Én is így vagyok! Igaz nekem depresszió is társul mellé.

Alig várom hogy magamra zárjam az ajtót! Nem szeretek emberek között lenni. Beszélgetni jópofizni.

Nekem ez így jó! Ha te így jol érzed magad akkor mit számít más.