Depresszió vagy borderline?

Elvileg borderline-nal vagyok diagnosztizálva, de én magamról sokkal inkább úgy érzem, hogy depressziós vagyok. A tüneteim: állandóan elcsüggedek, nem hiszek magamban, sőt, nem hiszek abban sem, hogy az élet jó lenne. Nincs bennem igazán életöröm, és bármiféle megerőltető dolgot kéne csinálnom, nem vagy csak iszonyú nehezen veszem rá magam. Mostanában pl. jellemző az, hogy ránézek valamire, ami sok energiabefektetést igényel (például egy századfordulós épületre), vagy hallok egy hírt arról, hogy valaki valamilyen nagy dolgot visz végbe, és arra gondolok, hogy nem tudom elképzelni, hogy lehet valakinek ennyi energiája, hogy ezt az épületet egyszer felépítette, vagy hogy minden nap két órát úszik. Nem bírom megérteni, honnan merítenek az emberek energiát tanuláshoz, ahhoz, hogy önmagukat továbbképezzék, ahhoz, hogy felépítsenek egy házat vagy egy céget, és csodálom, hogy nem hagyják az ilyen erőfeszítéseket inkább a francba és dőlnek le tévézni vagy kikapcsolódni. Ugyanezt érzem, ha csekkjeim jönnek, vagy bármiféle papírmunkát kell elintézni, egyszerűen a hideg ráz tőle. Munkám van ugyan, de csak hatórásban dolgozom és itthonról, és minden nap úgy érzem magam, hogy keresztül kell valahogy verekednem magam azon a hat órán. Fiatal vagyok, de nem megy a hosszú távú célok betartása, sosem tudom magam rávenni, hogy higgyek bennük. Pont ezért vagyok ennyire kétségbeesett, mert attól félek, hogy ez örökre így marad, ugyanis így nem igazán látom értelmét annak, hogy leéljek egy életet, hogy semmi örömöm nincs benne. Úgy egyáltalán, sokszor azt érzem, hogy csak annak az embernek van értelme élnie, aki valami maradandót hozzátesz az emberi kultúrához vagy tudományhoz. A középszerű vagy nyomorban élő tömegeknek, a harmadik világban nyomortelepeken élőknek, a szardínia módjára összezsúfolt távol-keletieknek vagy az egyenházakban élő kertvárosi amerikaiknak nem feltétlenül kéne élniük, mert hozzám hasonlóan semmit sem tesznek hozzá a világhoz. Valahogy úgy érzem, hogy az egyik baj a világgal, hogy az ember megállította az evolúciót, nem kell kiérdemelni már az élet lehetőségét, és ezért tele van a világ felesleges fogyasztókkal, akik csak anyagot alakítanak át.