Egy autistánál az elzárás mennyire segít, ha rossz volt?

Gyerektől függ szerintem. Példálózni csak magammal tudok. Én nagyon makacs vagyok (autistáknál tipikus), és ezt bármilyen szülői hatalommal meghozott ellenlépés csak erősíti. De eleve olyan szüleim vannak, akik inkább érveléssel próbálkoztak. Nálam jobban működött a "ne kiabálj, mert az nekem rossz érzés, fáj tőle a fülem" mint a "ne kiabálj, mert egy hétig nem kapsz zsebpénzt".

Apróság, de fontos, hogy minél pontosabban meg kell nevezni, hogy mi a baj. Az, hogy "rossz vagy", nem alkalmas erre a célra. Az már igen, hogy "fáj a lábam, mert otthagytad a legókockákat a földön, ráléptem és megnyomta a talpam".

Nekem még az arányos reakcióval is nehézségem van. Szóval ha anya azt monja, hogy fáj a talpa, mert rálépett az általam széthagyott legókockákra, simán lehet, hogy sírva fakadok, hogy micsoda katasztrófát okoztam. Nekem még az is kellett pluszban, hogy elmagyarázzák, mekkora a baj. "Most nem történt nagy baj, de azért szeretném, ha jobban figyelnél."

A szülői hatalommal élő büntetést is képes voltam elfogadni, ha előre pontosan meg volt beszélve. Visszatérve a legókockás példára, valószínűleg belementem volna abba, hogy ha legközelebb is ottmarad a legó, akkor egy hétig nem lesz legó utána. Úgy nem működött volna, ha ez mint büntetés deklarálva van, nem megbeszélve, akkor megint a makacsságom jött volna elő. Szóval az kell hozzá, hogy én is beleegyezzek, de az egyáltalán nem reménytelen.

Egy autista nem fogja tudni, hogy milyen rosszat tett, ha csak annyit mondanak neki, hogy rossz volt. Így csak azt fogja érezni, hogy önkényesen bántják. Pontosan meg kell magyarázni, hogy miért büntetik.

A beküldés a szobába, fürdőszobába viszont segíthet, ha úgynevezett meltdown van. Ekkor hamarabb ér véget a roham, és újra a normál formáját hozza.