Egyre inkább hiszem, hogy szociopata vagyok, hogy mehetnék biztosra?

#1 Évek óta ez a gyanúm, emiatt olvastam utána, nem fordítva, mint a medikák, akik ahogy haladnak előre a tankönyvben, hirtelen mindent diagnosztizálnak magukon.

Nagyon sokáig próbáltam nyitni, sosem sikerült. Sosem sikerült barátokra szert tennem, bármennyire próbáltam, idővel mindenki ghostolt. Járok kirándulni, bringázni, egyedül. Mert senki nem kíváncsi rám. Kicsit azért unalmas.

Köszönöm a hozzászólásod!

#2

Nagyon nehezen ismerkedek. Sokat próbálkoztam, voltam sok ember között, de érdekes módon soha senki nem akart tartósan a közelemben maradni. Nem tudom átélni mások érzéseit, nem értem, hogy mások mit éreznek, gondolnak.

Fogalmam sincs a szocializációról, utálom a szabályokat, minden ellen lázadok, mindent unok. Nagyon könnyen felidegesítem magam hülyeségeken, amik amúgy nem is érdekelnek. Az emberek általában normális, megnyerő embernek hisznek, de aztán mégis menekülnek tőlem.

Azt is olvastam, hogy jellemző az élet közepén a kiégés, szellemi leépülés alkoholizmus. Harminc leszek, túl vagyok egy hat éves kapcsolaton - másfél éve - amiben úgy érzem elrohadt a lelkem. Semmi sem fontos, semmi sem érdekel, semmi sem motivál. Két hónapja cigizek, iszogatom a bort. Szóval ilyenek.

Köszönöm a hozzászólásod

#3 Fogalmam sincs, de egy próbát megért, ennyivel is több impresszió.

Köszi a hozzászólásod