El lehet jutni a teljes érzelemmentességig?

Időről időre szoktam ürességet megélni.

Esküszöm, ennél még a fájdalom is jobb.

Pl a zen meditációban elért üresség, az nem azonos a szenvedő ürességgel.

Abban nincs fájdalom, szenvedés, se semmi.

Hívhatjuk akár üres teljességnek is. A lényeg hogy le kell választódni hozzá a gondolatokról/érzelmekről - és megmaradni stabilan a jelenlétben.

(Ez igazából egy felszabadító érzés, hiszen végre nem a gondolatok "rabjai" vagyunk.)

Viszont sok gyakorlás kell hozzá, mire valaki meg tudja haladni az "elmét". Mégis szerintem aki rosszul van, annak megéri rászánni mondjuk napi 15 percet. (én is így kezdtem)

Az egyik fele jó, amit mondasz. A negatív érzéseket kitessékelni magadból. Az erős érzelmek már kétértelműek... Ha azt eltünteted, akkor saját akaratodról mondasz le, már pedig rengeteg olyan cél van amit csak erős akarattal lehet elérni... Még a gyogyulásodat is.

A boldogság is ilyen, és annak fenntartása még nagyobb küzdelem és nem sodrodás.

(De igazából érzelmekről nehéz ilyen röviden írni.)