Hogyan reagál egy nárcisztikus és hogyan reagál egy pszichopata ha lebuktatják őket?

-szociopata + borderline

elírtam, sorry. még mai napig keverem az elnevezéseit, és sikerült duplán írnom...

Tutod én szerintem nem szabad démonizálni senkit, bár manapság divat a narcisztikusokat beallítani az ördög megtestesülésének.

A többség azt fogja mondani, hogy kerüld őket bármi áron, én nem.

Bármelyik mentális zavarről tudnék horror sztorikat mesélni, de én jobb szeretem azt a megközelítést, hogy miképp tudunk segíteni neki?

Hiszen az senkinek sem jó, ha valaki önmagát, vagy a környezetét teszi tönkre, mert a kettő akár egy tükör, a másikra hatással van.

Képzeld magad egy olyan ember helyébe, aki gyermekkori traumák, sérelmek miatt már odáig jutott, hogy nonstop "hazudik önmagának" is.

Értsd, egy ilyen ember nem tud róla, hogy magáról és másokról gondol az nem igaz. Általában nem látja be az általa okozott károkat. Ha belátja, akkor is talál az énvédő mechanizmusa felmentést.

Ilyeneket mindannyian csinálunk, csak más mértékben.

Én sok narcisztikust ismertem már, nem olyan rossz emberek ők. Talán mindenki közül nekik van leginkább szükségük a megértésre.

Biztos hallottad már azt a közhelyet, hogy annak van a leginkább szüksége a szeretetre, aki látszólag bem szerethető.

33

A kérdésed régen meglett válaszolva, és a többi komment(edre) reagáltam.

Egyébként kezdem úgy érezni, hogy a hiba nem csak az ő készülékben van. 🤔

11-es vagyok :)

A kb. 13. választól kezdődő eszmefuttatásra reagálnék csak. :)

Az olvasmányélményeim alapján túlzottan nárcisztikus lehet az, akit nem szerettek gyerekkorában (ahogyan a korábbi válaszok részletezték ezt), de azért is lehet, mert ajnároztak valakit. Az én esetemben inkább erről volt szó: egyedüli gyerek, akit a szülei istenítenek. Volt is egyszer egy olyan mondata, miszerint az anyukája azt mondta neki, amikor sok kapcsolata tönkrement, hogy nem érti, mert ő olyan különleges.

Amikor az érzelmi zsarolás témakörében olvasgattam, akkor én majdnem elsírtam magam, amikor azt olvastam, hogy nem direkt csinálják, hanem valamilyen "félrenevelés" miatt cselekednek így.

Lehet alkalmazkodni, de ez csak úgy működik, ha nem vonódik be érzelmileg az ember, és nem ugrik minden szavára, és nem dől be az olyanoknak, hogy "milyen rossz ember vagy, mert most épp nem értél rám, és ezért most már nem is mondom el, hogy mi a baj" (volt ilyen is). Én nagyon benne voltam érzelmileg, így nagyon betaláltak ezek a mondatok. És minden hazugságot elhittem. Mindet. Az elmúlt 1 évben egy csomó mindenről megtudtam, hogy nem is igaz.

Nem tudnék úgy élni valakivel, hogy tudom, bármikor megfenyegethet - és nem csak engem, hanem a barátait is. Hiába tudom (most már), hogy ez nem rólam, hanem róla szól, mégis nagyon ijesztő.

Visszatekintve látom, hogy egy csomó mindenben hibáztam én is. Leginkább a határok meghúzásában.

Kérdező, ha azon gondolkodsz, hogyan menj tovább, két könyvet javaslok:

- Susan Forward: Érzelmi zsarolás

- Shannon Thomas: Gyógyulás a rejtett bántalmazásból (ezt néhol kritikával kell kezelni)

Nagyon sokat tanultam ezekből, vannak benne megküzdési stratégiák is.

Sok sikert, kitarást, bármi is legyen a célod.