Mit gondoltok az "önsajnáltatásról"? (szöveg)

Van egy szöveg, amit be szeretnék illeszteni ide, nagyon megköszönném, ha véleményt írnátok róla, ha ismertek ilyen betegséget, vagy bármi, ami ehhez köthető.

Itt elméletileg a "szerző" teljesen őszintén beszél a gondolatairól.

Kezdem elveszíteni az egyensúlyt, újra előtörnek a belső aggályok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem tetszik. Valami baj van velem. És szeretem, hogy baj van velem. Mintha mazochista lennék a mentális egészségemmel kapcsolatban. Bár fizikai mazochizmussal is meg vagyok áldva. Hallottam a disszociatív személyiségzavarról. Azóta furcsán érzem magam. Szeretném elhitetni magammal, hogy egyedül vagyok és biztos szükségem van másra, így milyen kézen fekvő lenne, ha több személyiség lakozna a testemben. Nagyon gusztustalan bevallanom, de irigylem azokat, akiknek mentális betegségük van. Mármint nekem is van egy-kettő, de nem olyan híres, nagy betegség, mint például az említett személyiségzavar. Ezen gondolkozásom logikáját viszont nem értem. A legjobb élet az, amikor normális vagy. Lehet máshogy is, viszont nem lesz teljes, ha egy mentális betegséget van. Sokan mondják, hogy azok, akik kirakják, hogy depressziósok, és ezt terjesztik, csak a figyelem felkeltés miatt csinálják. Tudom, hogy az analfabétának nevezhető, tizenéves kislány, nem egy belső kényszer miatt írja ki ezeket, és cselekszik úgy, ahogy. De itt vagyok én: irigylem az embereket, akik mentális betegséggel szenvednek és azt kívánom titokban, hogy nekem is legyen egy betegségem, amivel... Amivel sajnáltathatom magam? Talán ilyen betegségben szenvedek? Önsajnáltatás. Ez nem egy túl pozitív dologként van jelen a köztudatban. Bár nem is tudnék róla pozitívat mondani. Viszont társították ezt a szót azzal, hogy kislányok tudat kívül írják ki, hogy depisek az insta-sztorijukba. De mégis... Ha ilyen betegségem van, akkor az mentális betegség. Súlyos. Kezdek megőrülni. Undorodom magamtól és a gondolataimtól. Mégis annyit tudok nyújtani, hogy egy szedetlen szöveggel sajnáltatom magam.