Mi történik azzal a kiskorúval, aki öngyilkosságot kísérel meg -sikertelenül?

Eloszor a korhazba kerul, ha van gyerekpszichiatria oda, ha nem, vagy atszallitjak oda, ahol van, vagy a felnottekkel lesz. Nem tudom, hogy gyerekeknek van-e 72 oran belul birosagi felulvizsgalat, hogy kenyszergyogykezeles lesz-e, vagy hazamehet, ha akar, de ongyilkossagi kiserletek utan ez van. Altalaban 1-2 hetet mindenkeppen bent tartjak ilyenkor, de van, hogy hosszabb idore is.

Ha bekerul, eloszor a seruleset kezelik (pl. ha kiugrott valahonnan, traumatologia, ha gyogyszermergezes intenziv/belgyogy), utana kerul at a pszichiatriara. Ott pszichologus es pszichiater is beszel vele. Ha megallapitanak valamilyen mentalis betegseget (pl. ongyilkossagi kiserletnel altalaban depresszio), erre kap gyogyszereket, es terapiara kuldik. Altalaban havi 1-szer talalkozik a pszichiaterrel gyogyszerek miatt, es az idealis az lenne, hogy heti 1-szer, kezdeti idoszakban akar tobbszor is a pszichologussal, de a korhazak kapacitasa elegge korlatozott. Ha a szulok tudnak a magant finanszirozni, akkor rendben van, es akar pszichiater is hosszabban beszelget vele, ha terapeuta, de ez hetente 10-15k/alkalom koltseget jelent. A gyogyszere ara annyira nem veszes.

Ha a pszichologus/pszichiater/gyerekorvos gyanakodik csaladon beluli eroszakra pl., vagy olyan korulmenyekre, amik nem elegitik ki a minimum felteteleket (nagy foku elhanyagolas, kozmuvek hianya), akkor ertesiti a gyamugyet. Ok odatelefonalnak 2-3 oraval azelott, hogy mennek, korbeneznek, beszelgetnek par mondatot, ha a csaladsegitoben normalisak vannak, hoznak ruhat, kajat, szereznek tuzifat, amit kell, de altalaban le se tojnak semmit, es nem feltetlen a gyerekek erdekeit nezik. Ha kozvetlen veszelyeztetett helyzetben van a gyerek, csak akkor emelik ki a csaladbol, de attol meg mehet a kapcsolattartas, hazagondozas, ha a szulok/gyam osszeszedtek magukat. Ha valaki szerelmi banat miatt eretvag, de otthon szeretik, nem indok arra, hogy elvegyek a szuloktol. Viszont ha tiltakozik a kezelese ellen, akkor mar mas a helyzet.

Az iskolaban nem feltetlen kell ezt a tanarok es foleg nem az osztalytarsak orra ala dorgolni, de ilyenkor altalaban oket is megkerdezi valaki, hogy tapasztaltak-e valami furcsat a gyereken. Nevelesi tanacsadoba is iranyithatjak oket, itt szinten pszichologus foglalkozik a gyerekkel, nagyritkan van lehetoseg csaladterapiara is.

Én 17 voltam. Hagytam búcsú levelet, így a rendőrség is keresett.

Ugyan megpróbáltam megölni magam, de nem sikerült, így magam bementem az országos balesetibe. Onnan átszállítottak egy felnőtt pszichiátria zárt osztályára. Értesítették a gyámügyet, de amúgy is volt régebről családgondozónk. Az én esetemben nem hiszem, hogy helyesen jártak el. Beengedték látogatóba nevelőanyámat akitől amúgy is rettegtem. Nem is mertem senkinek semmit mondani. Nevelőanyám meg folyton femyegetett, hogy ne is merjek semmit se mondani. Így pár hét után haza engedtek a kórházból, de havonta vissza kelett járnom, mert gyógyszert állítottak be. De oda is jött velem nevelőanyám, bejött a pszichiáterhez is, így semmi értelme nem volt az egésznek. Csak egész bevezető úton azt hallgattam nevelőanyámtól, hogy hisztis picsa vagyok, nincs okom arra, hogy bármi bajom legyem, mennyi pénz a benzin (amire amúgy apám kereste meg a pénzt), meg mennyi idő engem oda hordozni a pszichiáterhez stb.

Be kelett mennem a rendőrségre is vallomást tenni, hogy miért szöktem el öngyilkossági szándékkal, de ide meg apám kísért el, és elötte otthon megmondták, hogy mi kell mondanom, különben agyonvernek ha haza értünk. Így hazudtam ott is. Nagyon féltem apámtól és nevelőanyámtól is. Vertek már meg nem egyszer, meg rugdostak ájulásig, így tudtam mit jelent az agyonverünk...

Szóval ennyi történt.

Hármas vagyok. Az egész gyerek korom pokol volt egyébként. Valamit tennem kelett mert nem bírtam már otthon, de hát nem voltam elég okos, és bátor.

Büntetésből nem kaptam enni, inni egész hétvégén, koszos kinőtt ruhában járatott nevelőanyám iskolába, mikor apám megkereste a pénzt mindenre, középosztálybeli felső kategoriába tartoztunk anyagilag. Korbáccsal vert, meg igazából mindennel, ami a keze ügyébe akadt. Szóval egész gyerek koromban levegőt is engedéllyel vehettem, és egy rossz nézésért is (tényleg volt ilyen, nevelőanyám azt mondta, hogy fétékenyen néztem a lányára) addig vert, még agyrázkódást kaptam, írni úgy tanított, hogy belevágta a ceruza hegyét a kézfejembe stb. stb.