Mi bajom lehet ilyenkor?

Neha teljesen bekattanok, vagy ugy nem tom, nehez megfogalmazni. Tobb oran keresztul ilyenkor olyan allapot kerit hatalmaba, amibol sehogy nem tudom kirangatni magam, akarmennyire probalom terelni a figyelmem, nem odafigyelni, beszelgetni, sportolni, rajzolni, nezni valami videot. Nem megy. Teljesen depresszios leszek, meg akarok halni, ugy erzem, a vilag gyulol, mindenkinek teher vagyok, soha nem lesz belolem semmi, szenvedesre szulettem, es olyan tanacsokat is adok magamnak, hogy csak turjek, ne is kuzdjek semmiert, nem erdemes, semmi felett nincs hatalmam, majd lesz valahogy, ha rosszabb, igy jartam, es ne is panaszkodjak senkinek, viseljem, es szenvedjek. Nagyon soteten latom ilyenkor magamat, a vilagot, mindent, de elmondani nem tudom, mennyire. Legszivesebben csak a takaro alatt sirnek, akkor is, ha ugy hangzik, mint valami kozhelyes tinilany. Aztan elmulik. Par oraig tart-neha majdnem egesz nap, de elmulik. Nagyjabol semmi nem valtja ki, es semmi nem mulassza el, csak ugy megtortenik mindegyik, es nem en iranyitom. Neha tobb oraig tart, meg jobb lesz, neha egyik percrol a masikra mar semmi bajom, es ujra olyan vagyok, mint regen, mint mindig is, es fogalmam nincs, h lehettem olyan allapotban. Folyamatosan ilyen ingadozasok vannak, minden nap, van, h tobbszor, es hetek ota. Ez milyen mentalis betegseg? El fog mulni? Megbolondultam? Rosszabb lesz?