Van itt olyan, akit “megtört” az orvosi egyetem?

Igen

Már sehogy. Szakorvos vagyok már, több, mint 5 éve végeztem.

Ismerősöm nem a boncolás résznél készült ki. Berakták gyakorlatozni a sürgősségire...

A "megtört" nem éppen a leginkább ráillő szó az én tapasztalatomra, de mindenesetre máshogy alakult, mint amit előtte gondoltam. Én alapból handicappal indultam, már akkor is voltak pszichés nehézségeim, mikor elkezdtem. Visszatekintve odafigyelhettem volna jobban magamra közben :) A boncolás, vér stb. ilyen sztereotípiák nem ráztak meg, és az általános meglátásom is az, hogy emiatt kevesen esnek ki, mert eléggé ki lehet vonni magad belőle, és az 1-2 évet mikor vannak ilyen tárgyak, át lehet vészelni. A tanulást mindig túlzásba vittem, de itt szerintem mindenkinek meg van néha az az élménye, hogy akár mennyit tanulok nem vagyok elég jó. Viszont sok minden szerencsén, véletleneken múlik a vizsgákon, még ha furcsa is ezt olvasni. Hasonlóan éltem meg, mint az ötös válaszoló, 4-5. évben kb. elég volt mindaz, amit előtte tanultunk, olyankorra már minden-mindennel összefügg, és nagyjából bármilyen témáról tudsz valamennyit beszélni, ezentúl a vizsgáztató jóindulatán is múlik. De tény, hogy kemény az elmélet. Én most vagyok végzős, a járvány nagyon megviselte az évfolyamunkat szerintem, eléggé általános a kiégés sajnos. Sokan szeretnének államvizsga után pihenni kicsit. Nekem is a sürgősségis jelenlétem volt talán a legmegterhelőbb mentálisan, főleg a májusi körülmények miatt. Ha őszinte akarok lenni magammal is, akkor szerintem más egyetemen is kb. így alakultak volna a dolgaim, ami ezt különlegessé teszi, hogy 6 év egyben nagyon hosszú idő. Szóval nem konkrétan csak ez tört meg, de voltak pszichés kríziseim alatta, és több másik ismerősömnek is. A végére nagyon összetartóak lettünk, ez sokat segített. Nem tudom milyen választ vártál, de nekem jól esett leírni :D

Igen. Most nagyon ezt érzem. Szintén végzős vagyok. Már úgy érzem semmi energiàm szorgalmasnak lenni, élni, küzdeni. Mimden kimegy a kezemből. És mindent feláldoztam erre a dologra. Elment a fiatalságom a semmiért. Sose leszek elég jó hozzá. Folyton kimerült vagyok. Szóval ja, van akit megtör. És nem lehet előre tudni.

#8 Ezt annyira szomorú olvasni. Kívánom, hogy valamilyen módon, de megtaláld újra önmagad. Nem tudom hány éves vagy, de biztosan nincs még minden veszve. Én is hasonlóan érzek sokszor, csak másik szakon, de nekem még nagyon messze a vég...